Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
felett... Végzet. A lateinerekért... (így nevezi magyar a magyart!) ez így anarchia-halál! A polgárok győzelme, ez árulás a magyarság ellen!!"]44 ... A polgárság az első pillanattól kezdve szívósan, a korteshadjáratok szokásos fogásait felhasználva küzdött a szavazatokért. Figyelmét elsősorban a külvárosok, főleg a Ferenc- és Józsefváros kézműveseire, szatócsaira, konzervatív, politikailag analfabéta, könnyen hajlítható lakosságára összpontosította. Május 5-én a terézvárosi, 6-án a ferencvárosi és - egy 8-ra összehívott, feltehetően megegyezésre nem jutó tanácskozás után - 13-án a józsefvárosi választók egy 60,25, illetve 47 tagú választmányt választottak „.. .a jelölések kerületközi egyeztetése céljából. . ,"45 Május elejétől a különböző választási egyletek és klubok gyűléseiken, május végétől pedig falragaszokon és a sajtó útján, „.. .s kocsmáról kocsmára járva.. ."46 korteskedtek jelöltjeik mellett. A józsefvárosi választókat többek között két városi írnok - Gyurkovics és Kovácsi -hangolta a radikális vagy a radikális körrel rokonszenvező jelöltek ellen.47 Az agitáció fő jelszavai: „Keinen Lateiner" [„Lateinert ne"], a jelölt legyen „pester Kind und Hausherr" [„pesti gyerekek és háztulajdonos"].48 S mialatt gondosan és körültekintően, több variációban készülnek az ilyen követelményeket kielégítő - vagy ahhoz közel álló - jelöltek listái, szavazásra mozgósítják a „megbízható" választókat, de ugyanakkor nem buzdítják jelentkezésre azokat, akikről feltételezhető, hogy a radikálisok vagy az értelmiség befolyása alatt állnak; sőt egyes esetekben különadóról szóló rémhírekkel tántorítják el őket attól, hogy az összeíró bizottság előtt jelentkezzenek.49 A baloldalt sokáig erős passzivitás jellemezte, noha az a körülmény, hogy a Március Tizenötödike már április végétől sűrűn foglalkozott a tisztújítás kérdésével, arra vall, hogy jelentőségét nem becsülték le. A Március Tizenötödike, majd a június l-jétől megjelenő Radicallap cikkei nyomán azonban az a benyomásunk, hogy a radikálisok túl nagy illúziót tápláltak az értelmiség és a radikálisok körül tömörülő polgári elemek politikai öntudatát és állásfoglalását illetően. Úgy vélték, hogy ezek többségükben külön agitáció nélkül is élni fognak választójogukkal, s hogy az ő jelöltjeikre adják majd le szavazatukat. (Egyébként a konzervatív polgári szárny is így vélekedethetett eleinte; csak ezzel magyarázható, hogy a Bel- és Lipótvárosban csak jóval később kezdenek szervezkedni.) Részben ennek mlajdonítható, hogy a baloldal hosszú ideig megelégedett a választás jelentőségére és a jelöltek megfelelő kiválasztására vonatkozó általános szólamokkal. Május végéig jelölőlistákat sem állítottak össze; irányelvük: a 44 Széchenyi naplójának 1848. május 7-i bejegyzése. KÁROLYI 1921.1. 310. p. 45 MOL R. 32. Az 1848/49. évi forradalomra és szabadságharcra vonatkozó nyomtatványok gyűjteménye. 1848. május 5, 7, 13. 46 A Radicallap 1848. 16. száma írja: „A Pester Zeitung szerint a bel-és lipótvárosi szavazók, s az intelligencia nagy többsége Gräfl megválasztása mellett volt, s ha az ö barátai is kocsmáról kocsmára jártak volna, s korteskedtek volna, szóval mindent elkövettek volna, ő lenne a bíró." (63. p.) 47 Radicallap, 1848. 17. sz, június 21. 65-66. p. 48 Március Tizenötödike, 1848. 55. sz., június 22. 340-341. p, Birányi így ír erről: „A polgárokról az a hír járja, hogy a clubok és csapszékekben borkancsó mellett rendezgetik előre a tisztújítást... Fegyverük a következő: nem pesti születésű, nem atyánkfia, nem a mi körünkből való... Az idegen ajkú polgártársak egy része a tisztújítás előkészületeinél nyilvánította; nem ketl író, nem kell ügyvéd." (BIRÁNYI 1948. 12., 14. p.) 49 „Bizonyos urak a Lipótvárosból akik attól féltek, hogy a józsef- és ferencvárosi választók néhány köztük lakó lateinerek által jó irányú szavazatra fognak bíratni, azt mondták, hogy a választóknak különadót kell majd fizetniük a tanácsból kimaradók nyugdíjára." Radicallap, 1848. 5. sz., június 6. 18. p. (Nem tartjuk feladatunknak, hogy a pesti választási hadjárat valamennyi részletére kitérjünk, csak azokat az eseményeket ismertetjük, amelyek tárgyalásunk szempontjából elengedhetetlenül szükségesek.)
