Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Az 1821^18-ig felvett polgárok Az 1847. évi közvetlen választó Származáshely Az 1821^18-ig felvett polgárok Az 1847. évi választók tanácsnokok vál. polgárok 51 választó összesen száma %-a száma %-a száma %-a száma %-a száma %-a száma %-a Ausztria 260 9,0 97 7,4 — — 7 7,8 4 7,8 11 7,0 Cseh- és Morvaország 277 9,6 135 10,3 --3 3,3 1 1,9 4 2,5 Egyéb külföld 296 10,3 103 7,8 — — 4 4,4 2 4,0 6 3,8 Külföldi összesen 833 28,9 335 25,5 — — 14 15,5 7 73,7 27 73,3 Ismeretlen 6 0,2 63 4 ,8 1 5,9 3 3,3 2 4,0 6 3,8 Összesen 2 878 100,0 1 311 100,0 17 100,0 90* 100,0 57 100,0 758 700,0 * A választói névjegyzéken ennyien szerepelnek. Ez elsősorban a városi életben korábban jelentéktelen szerepet betöltő értelmiségiek és a csak megyei keretek között működő kisnemesi rétegek választóképességében mutatkozott meg. Ezek döntő többsége természetesen nem szerzett polgárjogot, s így korábban eleve ki volt rekesztve a municipális életből. S annak ellenére, hogy csak kisebb részük érvényesítette választójogát, részvételük így is erősen módosította a választók korábbi összetételét, amennyiben csökkent a kézművesek aránya, s az értelmiségi-tisztviselő-szabadfoglalkozású kategórián belül megszűnt a tisztviselők uralkodó szerepe. A választók összetételének e pozitív irányú módosulása mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az új választójogi törvény érintetlenül meghagyta, és semmiféle vagyoni censushoz nem kötötte a korábban is választójoggal rendelkező polgárok jogait. Ezek a választóképeseknek kb. a felét, a tényleges választóknak pedig 45%-át tették ki. Nyilván hatalmuk, kiváltságos helyzetük megőrzésének óhaja serkentette őket ezúttal sokkal nagyobb aktivitásra, mint amilyet 1847-ben mutattak: akkor csak a polgárok 46%-a, 1848-ban viszont 61 %-a jelentkezett az összeíró bizottságnál. Az 1847. évi választóknak csak 75%-át, az 1843-ban szereplőknek mindössze 20%-át37 találjuk meg újra a választói névjegyzékeken; meglepő azonban, hogy a 218 1843. évi azonos választó közül 208 1847-ben nem, s csak 1848-ban élt újra választójogával. (64%-uk kézműves, 17%-uk kereskedő volt.) Az 1847. évi választók közül az őstermelők 90%-a, a kereskedők és vendéglátók 89%-a, az érteimiségi-tisztviselő-szabadfoglalkozásúak 88%-a (ezen belül az értelmiségiek 100%-a, a tisztviselők 85%-a, az egyéb szabadfoglalkozásúak 66%-a), az iparosok 82%-a élt 1848-ben újra választójogával. Ezzel szemben a háztulajdonosoknak, magánzóknak és a nemeseknek csak egyharmada. Ha megvizsgáljuk az 1848. évi választók között az 1847. évi választáson is részt vettek, valamint a polgárjoggal rendelkezők számát és arányát, képet alkothatunk az először választók, illetve választóképességgel először rendelkezők arányáról és foglalkozási megoszlásáról: 37 Az 1843. éviek aránya ennél talán valamivel több lehetett; a ferencvárosiak listája ugyanis nem állt rendelkezésünkre.
