Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

7. táblázat Pest lakosságának foglalkozási megoszlása az 1840-es évek végén, becsült számok alapján Foglalkozási ág Becsült szám Százalékos megoszlás Iparosmester 2 500-3 000 9,3-9,6 Iparoslegény 7 500-9 500 28,1-30,6 Gyári munkás 1 000-1 500 3,7-4,8 Ipar összesen 11 000-14 000 41,1-45,0 Kereskedő 1 500-2 000 5,7-6,3 Kereskedelmi alkalmazott 700-1 000 2,6-3,2 Kereskedelem összesen 2 200-3 000 8,3-9,5 Vendéglátó 900-1 000 3,3-3,2 Vendéglátó alkalmazott 450-500 1,7-1,6 Vendéglátó összesen 1 350-1 500 5,0-4,8 Közlekedés, szállítás 200-300 0,7-0,9 Tisztviselő 300-350 U-1,1 Ügyvéd 500-600 1,8-1,8 Egészségügy 250-300 0,7-0,8 Nevelés 350^00 1,3-1,3 író, tudós, művész 250-300 0,7-0,8 Pap 80-100 0,3-0,3 Egyéb 100-150 0,4-0,4 Értelmiségi, tisztviselő, szabadfoglalkozású összesen 1 830-2 200 6,3-6,5 Alkalmazott 300-350 1,1-1,1 Őstermelő 300 350 1,1-U Szolga, napszámos, kapás 10 000-10 000 37,5-32,2 Összesen 26 680-31 350 100,0-100,0 Összevetve eredményeinket a keresőfoglalkozást űző férfiak 1857. évi megoszlásával, azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb eltérés a napszámosok és szolgák arányában mutatkozik, amely 1857-ben 20% körül mozgott. Ez részben azzal is magyarázható, hogy az 1857. évi népösszeíráskor a foglalkozási ágaknak sokkal részletesebb, precízebb, körülhatároltabb kategóriával dolgoztak, mint az 1848. évi íélekösszeírás csoportosításakor, részben azonban a lakosság foglalkozási struktúrájának változását is tükrözi. A legtöbb foglalkozási ágban azonban a