Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A vizsgált évet két évtizeddel megelőző Dorffinger-féle útmutató adatait azért foglaltuk be a táblázatba, mert a foglalkozáscsoportok nómenklatúráját a drezdai és berlini útmutatók mintája alapján dolgozta ki,20 s ennek megfelelően az egyes mesterségeket, illetve kereskedelmi ágakat olyan szűk specializálódásban mutatja ki, ami alapján feltételezhető, hogy sokkal jobban kiterjedt a figyelme a céhen kívüli mesterségekre, mint a későbbi szerzőké. (Igaz, hogy Dorffinger csoportosításának ez az előnye bizonyos hátrányokkal is jár, amennyiben a külföldi minta pontos átvétele során gyakran arra kényszerült, hogy ugyanazon mestert vagy kereskedőt több ágazatban is feltüntessen.) A viszonylag bővebb, a későbbieknél teljesebbnek tekinthető 1827. évi adatokkal összevetve reálisabban értékelhetők az 1848. évi, feltehetően csak a céhes és testületi ágazatokra kiterjedő, s ezért a valóságosnál jóval csekélyebb számadatok. Az 1848-ból és a közeli évekből származó adatok között mutatkozó igen nagy eltérés azt bizonyítja, hogy a lakosság foglalkozási megoszlásáról rendelkezésünkre álló forrásokat még megközelítő pontosságúnak sem igen tekinthetjük. Részben azért, mert szinte mindegyikük a keresőfoglalkozásúaknak csak bizonyos kategóriára - például az ipar és a kereskedelem területén általában csak a mesterekre, illetve kereskedőkre, sok esetben ezeknek is csak a céhes-testületi részére - terjednek ki. A szerzők többnyire a hivatalos, tanácsi nyilvántartásokból merítették adataikat, Häufler erre egyenesen utal is, s egyúttal kifejezi kétségét megbízhatóságuk iránt, amennyiben csak futólag 35 olyan kereskedőt sorol fel, akiknek cégét ismerte ugyan, de a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepeltek.21 A hivatalos nyilvántartásokból tehát a keresőfoglalkozásúak jelentős része hiányzik, s így még a maximális adatokat tartalmazó, és a hivatalos adatokat a valóságnak megfelelően helyenként korrigáló Häufler számadatait is legfeljebb minimális számként foghatjuk fel. Abba tehát nyilvánvalóan bele kell nyugodnunk, hogy Pest lakosságának foglalkozási megoszlását 1848-ban egyidejű, pontos számokkal és arányokkal nem vázolhatjuk fel. A rendelkezésünkre álló források leghitelesebbnek tűnő adatai kiválogatásával és kombinációjával, valamint az 1857. évi arányok és számadatok óvatos felhasználásával, hipotézisként megkísérelhetjük a lakosság foglalkozási megoszlásának számadatait és arányait felbecsülni. A rendelkezésünkre álló források közül, a tisztviselő-értelmiségi kategória néhány foglalkozáscsoportját leszámítva, az 1848. évi adatok mind az 1846., mind az 1857. éviekhez (sőt még az 1827. éviekhez is) viszonyítva olyan kis számokat adnak, hogy hitelességüket teljes mértékben elvethetjük. Ezért ahol lehetett, az 1852. (illetve 1846.) évi Haufler-féle adatokból indultunk ki, mert ezek tűntek a viszonylag leghitelesebbeknek, s az 1848 után eltelt négy év feltehetően nem módosította jelentős mértékben a lakosság foglalkozási struktúráját. Habár, mint említettük, az 1857-ig eltelt csaknem egy évtized alatt e tekintetben nagyobb módosulás feltételezhető, bizonyos következtetéseket az 1857. évi adatokból is levonhatunk. Ehhez azonban legalább az 1848-ból rendelkezésünkre álló, viszonylag megbízható adatok alapján a lakosság egészének, illetve bizonyos csoportjainak növekedési arányszámait tisztáznunk kell. Az 1847/1848. évi népesség-összeírás 99 370, a lélekösszeírás 102 508 lakost, az 1857. évi népszámlálás 132 651 lakost mutat ki, azaz a népesség száma 33, illetve 29%-kal nőtt. Ebből a férfiak növekedési aránya 35, illetve 28%-os, a nőké 32%. A népesség-összeírásban nyilvántartott 17 éven felüli férfiak számához viszonyítva az 1857-ben összeírt hasonló korúak száma 20 DORFFINGER 1827. II. p. 21 HÄUFLER 1854. 257. p.
