Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
zsony megyében fekvő - település 10 000 lakója vallotta egyedüli piachelyének. Ez a körzet bő gabonatermésű volt, és nagyobb arányú állattenyésztéshez szükséges kiterjedt rét- és legelőterülettel rendelkezett. Szinte minden településen működött a falusi átlagnál nagyobb számú, többnyire 10 főt meghaladó mesterember. Különösen kiemelkedett e tekintetben Rajka oppidum, a maga 69 iparosával és 16 kereskedőjével. Moson-Ovár maga is jelentős kézművesipari központ volt, a városban 183 kézműves 134 legénnyel 44 mesterséget folytatott, akik közül 24-nek egyetlen képviselője sem volt található vidéken. A 39 kereskedő túlnyomó többsége terményekkel és állatokkal kereskedett, 3-an társulva, 4-en pedig külön-külön az Ausztriába irányuló forgalmat bonyolították le. Az óvári kereskedők inkább a helyi és vidéki szükségletek kielégítésére szakosodtak. Óvár megyeszékhelyként - mint sóház, gimnázium és kórház székhelye - viszonylag sokrétű egyéb központi funkciót is betöltött. Megosztott körzetének 31 településére elsősorban Győr, kisebb mértékben Sopron és Pozsony, valamint Nezsider piacközpont gyakorolt vonzást. Moson-Ovár jelentőségét azonban nem környező vidékére gyakorolt vonzása, hanem a távolsági kereskedelemben betöltött szerepe adta meg. Mosón a dunai hajók átrakodásának fontos csomópontja volt: Fényes szerint évente 300 hajó, 4000-5000 mázsa gabonával állt meg kikötőjében. 6 országos vásárán és hetivásárán élénk gabona- és borkereskedelem folyt. Fényes a mosoniakat tartotta a leggazdagabbaknak az egész megyében. Nezsider és vonzáskörzete Az alig 2000 lakosú, azaz a Moson-Óvárhoz hasonlóan kis népességű központ jelentőségét kedvező szárazföldi útviszonyainak köszönhette. Vonzáskörzetének összlakossága szintén 40 000 körül mozgott, de a tiszta és megosztott körzet aránya csaknem egyensúlyban volt: 16 település 17 000 lakója vallotta egyedüli eladóhelyének, míg 19 település 22 000 lakójára Pozsonnyal, Sopronnal és Moson-Ovárral közösen gyakorolt vonzást, l-l falu Nezsider mellett Lajtafalut, Bruckot és Hamburgot is piacául vallotta. Mindkét körzet bő gabonatermésű és állattenyésztésben jeleskedő vidék volt, tiszta körzetében a bortermelés is jelentősebb szerepet játszott. A vonzott településeken a falusi átlagot messze meghaladó, 10-20 kézmüvesmester élt, és sok helyen jegyeztek fel l-l kereskedőt is. A tiszta körzetébe tartozó Boldogasszony oppidumban 38 mester mellett 68, többnyire vásározó kereskedő működött. A körzethez képest Nezsider kézművesipara viszonylag jelentéktelen maradt: 86 mester 42 legénnyel mindössze 36 mesterséget gyakorolt, ami nem sokkal haladta meg a körzetben előforduló 24 mesterség számát. Moson-Óvárhoz, sőt a körzetébe tartozó Boldogasszonyhoz képest elég kevés, mindössze 11 kereskedő működött itt. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a Fényes által híresnek titulált hetivásárára felhozott, évi mintegy 200 000 mérő gabonát idegen kereskedők szállították Ausztriába. A központ egyúttal harmincadhivatali kirendeltség székhelye volt. Kiscell és vonzáskörzete Kiscell rendkívül korlátozott vonzása mindössze 8 település 4500 lakosára terjedt ki. Feltehetően elsősorban mint búcsújáróhelyet keresték fel időszakosan nagyobb számban. Kézművesipara közepesen fejlett volt: 48 iparos 25 legénnyel 24 mesterséget űzött. Körzetében 23 iparos a 10 legkeresettebb iparcikket állította elő. Más központ vagy alközpont lakói nem vallották eladóhelyüknek.
