Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

PIACKÖRZETEK ÉS PIACKÖZPONTOK A DÉL-DUNÁNTÚLON A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A piackörzetek vizsgálatának és meghatározásának célja egy piacközpont vonzáskörébe tartozó települések gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatainak, az egyes települések kapcsolatrendszerben kialakult helyének és szerepének meghatározása, illetve a piackörzet egy nagyobb tájegység vagy az ország gazdasági életében betöltött szerepének értékelése és jellemzése. A piackörzetek kutatása tehát a gazdasági körzetek vizsgálatának olyan módszere, amelynek nem az azonos földrajzi adottságokon nyugvó azonos termelőtevékenység a rendszerező elve, hanem az eltérő termelőtevékenységen, a munkamegosztáson alapuló csere- és egyéb kapcsolat, a települések gazdasági egymásrautaltsága. A települések közötti kapcsolatrendszer és az e kapcsolatrendszerben megnyilvánuló hierarchia feltárása nemcsak az egyes települések termelő- és egyéb tevékenységének, szerepének, a környékre gyakorolt hatásának megismerését teszi lehetővé, de megkönnyíti és reális alapokra helyezi az összehasonlítást akár a környező régiókkal, akár a távolabbi országrészekkel, és ez hozzásegít az egyes települések vagy gazdasági körzetek sajátos fejlődésének jobb megismeréséhez és megvilágításához. A magyarországi 19. század eleji piackörzetek vizsgálatához igen alkalmas forrásnak bizonyult az 1828. évi országos összeírás,1

amelyben szinte minden

település lakói megnevezték azt a piachelyet, vagy azokat a vásároshelyeket, ahol terményeiket értékesíteni és a szükségleti cikkeket beszerezni szokták. E bejegyzések alapján térképre vetíthetővé és földrajzilag meghatározhatóvá váltak Magyarország 19. század eleji piackörzetei és piacközpontjai. Nagy Lajossal folytatott közös vizsgálatunkban" megkíséreltük feltárni a piacközponti funkció erősségét meghatározó tényezőket, és leírni a különböző piacközpontok gazdasági kapcsolatait a vonzáskörzetükben fekvő településekkel. Egy országos vizsgálat azonban nem hatolhatott olyan mélyre, hogy valóban hiteles és pontos képet adhatott volna minden egyes régió kapcsolatrendszeréről, települési hierarchiájáról, annál is kevésbé, mert az egységes adatbázisul szolgáló 1828. évi összeírás adatai eltérő pontosságúak és megbízhatóságúak voltak. Tisztában voltunk azzal, hogy az általunk rajzolt képet az egyes piackörzetek, illetve régiók behatóbb, más, helyi forrásokat is figyelembe vevő vizsgálatával kell finomítani és pontosítani. A jelen vizsgálat tárgyául szolgáló dél-dunántúli régió is túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az egyes települések fejlődési folyamatáról, változó szerepéről teljes áttekintést nyújthassak, hogy egyedi forrásanyagból nyert adatok birtokában pontosabban jellemezhessem a központi szerepkörrel rendelkező településeket, és megnyugtatóan sorolhassam be őket a településhálózat megfelelő hierarchikus csoportjába. Mégis, a vizsgálat körének leszűkítése, a vizsgált objektumok számának csökkentése következtében valamivel mélyrehatóbban elemezhettem az egyes települések központi funkcióit, és valamelyest korrigálni tudtam korábbi megítélésünket néhány jelentéktelenebb központnak és alközpontnak a településhálózat hierarchiájában elfoglalt helyéről. Igazán hiteles kép felvázolása azonban csak az egyes piackörzetek beható egyedi vizsgálatától várható. 1 MOL Regnicolaris levéltár, N 26. Consscriptio regnicolaris art. VII. ordináta, 1828-1832. 2 BÁCSKAI-NAGY 1984.