Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

élelemmel elláthassa a vidéket, kézművesipara olyan differenciált és olyan volumenű-e, hogy fedezni tudja a helyi lakosság és a körzet szükségleteit. A központ és körzet kézművesiparára és kereskedelmére vonatkozó adatok együttes, azonos szempontú vizsgálata lehetővé tette mindkét oldal lehetséges iparcikk-, szerszám- és nyersanyagszükségletének figyelembevételét is. A piacközpontok jellemzésekor a gazdasági tényezőkön kívül figyelembe vettük az egyéb központi funkciókat is, központi szerepkörük egészét. E tekintetben a központban működő (állami, megyei és egyház-igazgatási, katonai, forgalmi, oktatási, egészségügyi) intézmények számát és jellegét vehettük csak figyelembe (mivel ezek hatósugara a piacközponti vonzással ellentétben pontosan nem mérhető). Ezek az intézmények jellegük arányában 1-től 10-ig terjedő pontszámot kaptak: az egyes központok egyéb központi funkcióinak erősségét e pontszámok összegével jelöltük. A piacközpontok jellemzésekor nem kívántuk elhanyagolni a városiasság hagyományos kritériumait sem, hogy a települések szerepkörének ismeretében ellenőrizhessük érvényüket és megalapozottságukat. Ezért a vizsgálandó és értékelendő adatok közé felvettük a központ népességszámát, az egy házra, illetve az egy háztartásra jutó személyek számát, a kézművesek és kereskedők arányát a központokban és a körzetekben egyaránt. E szempontoknak megfelelően először 54, majd ezeket tovább bővítve 63 ismérvet (változót) jelöltünk ki, amelyek véleményünk szerint befolyásolhatták a piacközponti funkció kialakulását és erősségét. A változók között szerepelt a népességszám a központokban és a tiszta és megosztott körzetekben, a kézművesek száma, aránya, a mesterségek száma, az öt mesternél többet foglalkoztató mesterségek száma, a legényt tartó mesterek aránya és az egy mesterre jutó személyek száma, valamint az egy főre jutó földterület nagysága művelési ágak szerint a piacközpontokban és tiszta körzetekben. Szerepelt közöttük a központok egyéb központi funkcióinak pontértéke, valamint a vonzott települések száma, a földterület megoszlása, illetve az egy főre jutó földterület nagysága a tiszta és megosztott körzetekben. A vizsgálati szempontok összeállításakor tehát számba vettünk minden - feltételezésünk vagy a korábbi felfogás szerint - a központi szerepkör kialakulásával, illetve a városiasodással potenciálisan összefüggő tényezőt, amelyre vonatkozóan a rendelkezésünkre álló forrásokban számszerű vagy számszerűsíthető adatokkal rendelkeztünk. Az első feladat annak meghatározása volt, hogy a hipotetikusan összeállított változók közül kiválasszuk azokat, amelyek a piacközponti szerepkör kialakulását és erősségét ténylegesen befolyásolják. Ekkor merült fel először matematikai módszer alkalmazásának szükségessége: elsőnek egy 14 piacközpontból alkotott mintán rangkorrelációs számítást végeztünk (kézi erővel). Akkor még 54 mutató figyelembevételével minden egyes mutató alapján rangsoroltuk a 14 központot, majd az egyes rangsorokban nyert sorszámaik összege alapján állítottuk össze végső rangsorukat. Ezután rangkorrelációs módszerrel mutattuk ki, hogy a változók közül melyek befolyásolták jelentős mértékben a piacközpontoknak a rangsorban elfoglalt helyét. 20 változó esetében konstatáltunk szignifikáns összefüggést: ezek közül 8 a központokra, 10 a tiszta körzetekre és 2 a megosztott körzetre, ezen belül 10 a kézmüvesiparra, 5 a kereskedelemre vonatkozó mutató volt. A rangkorrelációs számítás azonban nem bizonyult megfelelő vizsgálati módszernek, hiszen nem oldotta meg a változók összes egymás közötti összefüggésének kimutatását, és nem küszöbölte ki a változók aránytalanságából eredő hibalehetőséget. A korrelációszámítás kiterjesztése 138 piacközpont vizsgálatára egyébként is elvégezhetetlen lett volna a hagyományos kézi számítási módszerrel.