Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

deleteket, s egyaránt képviselték az egész közösség és az egyes polgárok magánjogi igényeit más városokkal és mezővárosokkal szemben. Az utóbbi feladatkör nem csekély méreteit tükrö­zik az egyes mezővárosi elöljáróságok sűrűn fennmaradt megkeresései más városok tanácsai­hoz polgáraik bonyolultabb hitelügyleteinek és követeléseinek elintézése, sérelmeik orvoslása, jogaik védelme tárgyában. Az árutermelés fellendülése meggyorsította a mezővárosi lakosság vagyoni rétegződését: a város elöljáróira hárult a vagyonos réteg vezető szerepének, uralmának biztosítása, a rend fenntartása, az elszegényedett, nincstelen elemek, a szaporodó bérmunkások elégedetlenségé­nek féken tartása, a céhes érdekek biztosítása a kontárokkal és az idegen konkurenciával szem­ben, s egyszersmind az erök összefogása a saját vagy idegen földesúr elleni fellépések során. A mezővárosok igazgatásának e sokrétű feladata szükségessé tette a falvaknál szélesebb körű elöljáróság kialakulását. A 14. századi oklevelekben szereplő 4-6 esküdt helyett a 15. szá­zadban már 10-12 személy foglal helyet a város vezetőségében. Igaz, számuk gyakran nem ál­lapítható meg pontosan, mert a mezővárosi kiadványokban általában a index hiratique formula jelöli a kiadót. Néhány város kiváltságlevele azonban megadja az esküdtek számát, más oppidumok oklevelei pedig név szerint is felsorolják őket, s így tudjuk, hogy Rimaszombaton már 1276-tól, Szombathelyen 1354-től, Somogyváron és Vasváron pedig 1395-töl 12 esküdt állt a város élén.8 Ennyi volt a számuk a 15. században Szikszón, Belényesen, Tatán, Német­lipcsén, Lippán, Békésen is.9 Az oklevelek természetesen nem minden esetben sorolják fel az összes esküdtet, hanem csak az oklevél kibocsátásakor jelen levők számára vagy nevére korlátozódnak. Ismeretes, hogy az oklevél kibocsátásához, a pecsét használatához bizonyos számú esküdt jelenlétére volt szükség, így például Belényesen elegendő volt 8 esküdt jelenléte is.10 Feltehetően ezzel magya­rázható, hogy a miskolci oklevelekben mind a 14., mind a 15. században csak 3-4 esküdt nevét olvashatjuk," hiszen a két önálló, külön bíró alá tartozó közigazgatási egységből, Ó- és Uj-Miskolcból álló, igen népes, forgalmas mezőváros ügyeit aligha intézhette egy, a jelentékte­lenebb helységek vezető szerveinél sokkalta kisebb testület. A mezővárosok önkormányzati szerve tehát többnyire a bíróból és 12 esküdtből állt, s fel­tehetően ezt takarja a index inratique általános formula. Néhány oppidumban, elsősorban a jog­szokásaikat a városoktól filiáció útján elnyert helységekben az elöljáróság hatásköre néhány funkcióval bővült, vagy az anyaváros szokásaihoz idomulva, a tisztségviselőket más névvel il­lették. Az előbbire példa Csepreg, Kismarton és Sárvár, ahol a város élén nem bíró, hanem pol­gármester állt,12 ami a bírói és városigazgatási feladatkör nagyobb differenciáltságát tükrözi. A polgármester, a bíró és az esküdtek alkotják a tanácsot, s e mezővárosokban az oklevelek kiadó­jaként nem a bíró és esküdtek szerepelnek, hanem az oppidum tanácsa. 8 FlNDURA I, 1894.41-42. p.; Anjou. VI. 171. p.; ZSO. I. 424. sz. 9 Dl. 9159, 36 982, 19 670, 46 839, 38 462. Fényképmásolatok... Br. Lit. 1056/21. 10 Dl. 36 982. 11 Dl. 14 674, 15 547, 15 627, 17 352, 65 651. stb. 12 Csepregen 1391-töl bíró és tanács (FEJÉR 1829-1844. X. 1.730. p), 1395-töl polgármester. (HÁZI 1921-29.1/1. 161., 246. p. stb. Kismartonban 1415-töl polgármester (uo. 1/2. 89. p.). Sárváron 1383-tól polgármester (Dl. 7231).

Next

/
Thumbnails
Contents