Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
tők elkerülik a várost, és máshol (gyakran az ellenségnek) adják el terményeiket. Mindez arra utal, hogy a gyulai uradalom mezővárosaiban az árutermelés el ^sorban az állattenyésztés és kézműipar területén bontakozott ki. Természetesen gyulai adatok hiányában nem alkothatunk .eljes képet az uradalom mezővárosainak helyzetéről és fejlődéséről a 16. század közepén. Gyiila már a század elején is az ország legjelentősebb mezővárosai közé tartozhatott. Bár a vár kincstári kezelésbe kerülését, a zsoldosok fosztogatását talán éppen ez a város sínylette meg a legjobban, polgárai rövidesen a szabad királyi városokat megközelítő szabadságot vívtak ki maguknak. Ugyanis az 1550-es években korábbi kiváltságaik-vámmentesség, Corvintól kapott privilégiumaik, bormérési joguk, valamint több puszta birtokjogának - megerősítésén kívül teljes adómentességet nyertek. Egyedüli terhük a fa- és borszállítás volt, ettől is szabadulni akartak, de sikertelenül.87 A kamara tulajdonképpen csak Gyulát vette városszámba: az utasítások már csak egyes számban használják az oppidum szót, mely minden esetben Gyulát jelenti. Bár az 1559. évi urbárium még a másik két mezővárost is oppidumnak nevezi, de akkor már jóformán csak ez a cím különböztette meg a két várost a környező falvaktól. Az 1559. évi urbárium88 szerint az uradalom 17 falvában élő jobbágyok évi 1 forint censust, terményeik után kilencedet és tizedet fizettek. Aki öt disznónál többet tartott, egyet földesurának adott, aki kevesebbet, az disznónként 4 dénárt fizetett. Karácsonykor 1 dénárt, 2 tyúkot vagy 1 - néhány helyen 4-6 - búzakenyeret, húsvétkor újabb 1 dénárt, 10 tojást, 2 tyúkot vagy 1 bárányt, vagy más ajándékot adtak. Minden jobbágy évente 1 szekér fát tartozott a várba szállítani, e szolgálatot azonban 10 dénárral megválthatta. Minden falu évente 1 vágómarhát adott a várnak, egyes nagyobb helységek néha többet. Tartoztak a földesúr borát árusítani, de mivel sokat szenvedtek a töröktől, helyzetük fellendítése érdekében engedélyt nyertek arra, hogy két-három hónapon át saját borukat is mérhessék. A változás leginkább a robotterhek növekedésén mérhető le: a század eleji kedvező helyzetet szinte korlátlan robot váltotta fel; a jobbágyoknak minden munkát és szolgálatot el kellett végezniük, amit csak a tisztek kívántak tőlük. (Néhány falu különleges szolgálatai: szénégetés, őrség stb. miatt részben vagy egészében mentesült a census és kilenced alól. Meszt pedig csak szőlője után adózott.) A két mezőváros döntő kiváltsága abban állt, hogy a valaha még fejenként kirótt egy forintos censusuk ekkorra már egy összegben kirótt adóvá vált.89 A földesúri bormérés őket is terhelte, kilencedet és tizedet adtak, de a kölestermésük és disznaik után nem adóztak. Bár látszólag kevesebb ajándékkal tartoztak, mint a jobbágyok - karácsonykor 1 hordó bort és 2 tehenet adtak -, de ezenfelül a vár szükségleteinek megfelelően eseteként más élelmiszereket is szállítaniuk kellett. A kapitánynak is ajándékkal tartoztak, ennek mennyiségét azonban nyilván ő maga szabta meg. Pontatlanabbul körülhatárolt ajándékaik tehát meg is haladhatták a falvakéit. A legnagyobb süllvedést robotmentességük elvesztése jelentette. A békésiek robotja elsősorban a halastavak gondozására korlátozódott ugyan, de minden más szükséges munkát is el kellett végezniük. A simándiak a jobbágyokhoz hasonlóan minden munkára kötelezhetők voltak. 86 Holkammerarchiv Wien. Hoffinanz Ungarn. 1559. április. 87 Uo. 88 MOL U. etC. 11/41, 104/85. 89 Fennmaradt még egy keltezetlen, feltehetően az 1560-as években készített urbárium is, amely azonban erősen eltér mind az 1559., mind az 1561. évitől (MOL U. et C. 39/33.). Eszerint a két mezőváros lakói fejenként fizették volna a censust, viszont Décse, Gyür és Kondoros lakói egy összegben rótták le az adót.
