Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
rulatot pedig legfeljebb az 1520-as évekből ismert családok külön ágakká válása, az azonos családnevek szaporodása jellemezheti. (Egyébként a 60-as évek összeírásaiban szereplő családnevek 90%-a már a század elejéről ismert.) Nehézségekbe ütközik a lakosság mezővárosokba koncentrálódásának vizsgálata is, hiszen a falvak adójegyzékeiben nem végeztük el a névanyag azonosítását. így csak az általában legtöbb nevet felsoroló 1563. évi tizedjegyzék számadatai alapján következtethetünk a mezővárosi lakosság arányára az uradalomban. 1525-ben (Gyulát leszámítva) az egész uradalom lakosságának kb. 28%-a, 1563-ban kb. 37%-a élt a két mezővárosban.75 Mivel egyik évből sem rendelkezünk pontos adatokkal az uradalom egészére, célszerűnek látszott az 1527. évi censusjegyzékben és az 1563. évi dézsmajegyzékben egyaránt szereplő 16 falu és 2 mezőváros adózóinak arányát összevetni. 1527-ben a 18 helységben felsoroltak 38, 1563-ban pedig 46%-a élt a két mezővárosban. A népességnek a mezővárosokba áramlása tehát a század második felében fokozódott. E tendencia feltehetően még erősebben érvényesült Gyulán, mely jelentőségét és kiváltságait tekintve e korban még sokkal előnyösebb helyzetbe került, mint amilyenben a század elején találtuk. Meglepő módon - megint csak a családnevekből ítélve - az iparosok számarányában nem tapasztalunk jelentős változást. A kézművesek és kereskedők megoszlása az uradalom falvaiban és mezővárosaiban csaknem azonos maradt: 1525-ben (Gyulát leszámítva) az uradalomban élő kézművesek és kereskedők 64, 1562-ben 67%-a élt Békésen és Simándon. Sőt számarányuk a két mezőváros egész lakosságához viszonyítva valamelyest csökkent: míg Békésen 1525-ben a nevekből ítélve az adózók 26%-a lehetett kézműves, az 1560-as években ez az arány 24%-ra, Simándon pedig 35-ről 29%-ra süllyedt (így is messze túlszárnyalva az átlagos 7%-os falusi szintet vagy akár az egyes falvakban tapasztalható maximális 15-20%-os arányt). A számarány csökkenése azonban nem tükrözi reálisan a kézműipar helyzetét a mezővárosokban. Ugyanis, mint a 4. táblázatból kitűnik, Békésen a kézművesek és az iparágak száma egyaránt jelentősen növekedett, s éppen az iparon belüli munkamegosztás jelzi elsősorban a kézműipar további fejlődését. 4. táblázat A kézművesek megoszlása Békésen és Simándon Iparágak Békés Simánd Iparágak 1527 1560-as évek I 1527 i 1560-as évek Fémfeldolgozó ipar ötvös — 4 1 4 kovács 3 12 1 5 csiszár 3 1 íjgyártó -1 -Az 1559. és 1561. évi urbárium 26 falut sorol fel az uradalom tartozékaiként, az 1563. évi dézsmajegyzék viszont csak 18 falu adófizetőit sorolja fel. 4 falu adatait az 1562. évi tizedjegyzékből, a többit az 1559. évi urbárium alapján számítottam.
