Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
dését még az 1496-ban Corvin Jánostól kapott kiváltságlevelük szabályozta. Ez sok tekintetben korlátozta a vár tisztjeinek hatalmát a polgárok felett, s nagyobb latáskört biztosított a tanácsnak a bíráskodásban és a város igazgatásában. Több pontban ren szte a kézművesek helyzetét: szabad letelepedést biztosított az idegen mestereknek, a helyi é.r degen kereskedőket a jogtalan arrestálások ellen a várnagyok védelme alá helyezte, s megtiltdta a tiszteknek, hogy ellenszolgáltatás nélkül dolgoztassanak a helybeli iparosokkal. A kivf ltságievél a polgárok kötelezettségeit a birtokbecslésből ismert adókon és szolgáltatásokon kívül i lég a malomgát és a hidak karbantartásában jelöli meg. A másik két város hasonló kiváltságairól nem maradt fenn adat. A városi ügyeket itt is a bíróból és 12 esküdtből álló tanács intézte, s mint Gyulán, itt is működtek utcabírák, de mivel önkormányzati szerveik hatásköre s lakóik jogai nem voltak olyan pontosan körülhatárolva, mint a gyulaiaké jobban ki voltak téve a várnagyok hatalmaskodásának és zaklatásának, s így felehetően kevesebb szabadságot élveztek, mint a gyulaiak. A mezővárosi önkormányzat és az oppidumok szokásjoga azonban így is nagyobb függetlenséget biztosított számukra a jobbágyok helyzeténél. Gyulát nem is annyira a polgárok jogait pontosabban körvonalozó kiváltságlevelük emelete a többi mezőváros fölé, mint inkább a városnak az uradalom igazgatásában betöltött jelentős szerepe. Brandenburgi földesurasága idején a gyulai tanács hatásköre nemcsak a mezőváros belső ügyeire terjedt ki, de erős befolyása volt az uradalom igazgatásában, a vár ügyeinek intézésében is. Az őrgróf már az 1520. évi birtokigazgatási utasításában elrendelte, hogy a gyulai bíró is vegyen részt a tisztek havonkénti elszámoltatásában, sőt az utasítás egyik példányát is a bírónál helyezte letétbe.37 Sadobrich Péter vámagy 1528. évi konvenciójában külön pont írja elő, hogy szükség esetén éljen Oláh János és Asztalnok Péter gyulai bíró és esküdtek tanácsával.38 S a várbeli tisztek valóban több esetben hivatkoznak arra, hogy fontos ügyekben a fentiek tanácsát kikérve, velük egyetértésben hoztak döntést.39 Az évek során a gyulai bíró tisztéhez kötött funkciók az őrgróf bizalmi embereinek, „fő jobbágyainak" (jobagiones principales), 40 Oláh Jánosnak és Asztalnok Péternek személyéhez kötődött. Az utóbbi egy időben mint udvarbíró az őrgróf fizetett tisztviselője volt.41 Oláh a levelezés és a számadáskönyv tanúsága szerint számtalan esetben tett szolgálatot az őrgrófnak; egy időben az ő feladata volt a bírságok, néha az adók beszedése is. A várnagyok és az udvarbíró jelentése mellett gyakran találjuk Oláh és Asztalnok beszámolóit az uradalom és a város ügyeiről, csakúgy, mint az őrgróf külön hozzájuk intézett utasításait. Kétségtelen, hogy Asztalnok és Oláh az őrgróf bizalmi embere volt. Lehetséges, hogy éppen a földesúr pártfogása tartotta őket éveken át a város vezető posztján, de mégsem tekinthetők az őrgróf fizetett alkalmazottainak: uruk jóindulata számtalan előnyhöz juttatta őket, de nem függtek tőle, hiszen létalapjuk mégis kereskedőtevékenységük volt, s ennyiben alapvető érdekeik összefonódtak a polgárok érdekeivel. Még ha a birtokigazgatásban betöltött szerep egyre inkább az ő személyükhöz kötődött is, egyúttal a város polgárai és vezetői is voltak, s raj-36 MOL Lib. Reg. III. 464^166. p. 37 MOL Filmtár, BA, 8611. doboz. Br. Lit. 1055/19. Ahorn János udvarbíró elszámoltatásánál pl. részt vett Oláh és Asztalnok. Uo. 10 678 doboz. Br. Lit. 1127/16. 38 Uo. 9425. doboz. Br. Lit. 1056/10. 39 Pl. az 1528. évi subsidium beszedésének elhalasztásánál, a Czibak Imréhez küldendő követség tárgyában stb. Uo. 8611. doboz. Br. Lit. 1226/7, 10 673 doboz. Br. Lit. 1073/14. 40 Dl. 38 030. 41 SCHERER 1938. 73. p.
