Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
1527-re vonatkozóan sokkal nagyobb eltérést tapasztalunk a források adatai között. Tudjuk, hogy ez évben a censusjegyzékben csak az uradalom tartozékainak felét írták össze, így az adófizetőknek sokkal kisebb számát ennek tulajdoníthatnánk. A mindkét adójegyzékben szereplő 3 mezőváros és 24 falu adózóinak száma 1016-ról 1134-re emelkedett, azaz a növekedés 11%-os, jóval kisebb, mint amilyet a birtokbecslés adatai jeleznek. Nyilvánvaló ugyan, hogy a lakosság száma nem egyenlően változott a különböző helységekben, de az átlagos 11%-os növekedést feltételezve az 1527. évi jegyzékből hiányzó 11 falunál is az 1525. évi jegyzékben szereplő helységekben élő jobbágyok száma 1088-ról kb. 1200-ra emelkedhetett, azaz még így is messze elmarad a becslésben feltüntetett szám mögött. Az adózókat név szerint felsoroló censusjegyzékeket nyilvánvalóan megbízhatóbb forrásnak tekinthetjük a jobbágyok számát csak globálisan megadó becslésnél (melynek összeállítója egyébként is hajlamos volt arra, hogy a jövedelemforrások egy részét a valóságosnál nagyobbnak, ritkábban kisebbnek tüntesse fel).10 De ettől eltekintve is hihetetlennek tűnik, hogy az uradalom jobbágy létszáma két év alatt 36%-kal nőjön. Még a censusjegyzékekből kimutatható 11%-os növekedés is kétesnek tűnne ilyen rövid idő alatt, ha más források nem tanúsítanák, hogy éppen a húszas évek derekán részben a török elől menekülők, részben más földesurak jobbágyai nagy számban települtek le az őrgróf birtokain.1 ' Az adóösszeírások és dézsmajegyzékek vizsgálatának általános tapasztalata, hogy az adózók számbeli változása nem mindig fedi a lakosság valódi mozgását, melyet csak az összeírásban szereplő névanyag gondos összehasonlításával lehet megközelítő pontossággal felderíteni. E vizsgálatot a három mezőváros névanyagán végeztem el. A censusjegyzékekben szereplő nevek azonosítását megkönnyítette, hogy az adózókat utcánként, azonos vagy fordított sorrendben írták össze. így mind a részleges néveltérés esetén (csak a keresztnév vagy csak a vezetéknév változása), mind az azonos nevek ismétlésekor az azonos szomszédok alapján e személyek is azonosíthatók voltak. A szomszédok egyezése vagy eltérése is hozzásegített annak megállapításához, hogy az újonnan felbukkanó nevek új háztartás keletkezését jelentik-e. Gyulán az összeíró 1525-ben 274 adózót vett számba, a Halász utcában lakókról azonban csak annyit jegyzett fel, hogy összesen 9 forint censust fizettek. Félcensusról lévén szó, ez legalább 18 adózót jelent, de figyelembe véve az adófizetők és adómentesek arányát az egész városban, kb. 40 családdal számolhatunk,12 s így a gyulai háztartások számát kb. 310-re becsülhetjük. 1527-ben a Halász utca immár név szerint felsorolt lakóival együtt 364 név szerepel a censusjegyzékben. Ha leszámítjuk a Halász utcaiakat, akiknek 1525. évi létszámát csak felbecsültük, a másik hét utca lakóinak száma az 1525. évi 274-ről 313-ra emelkedett, tehát a puszta számadatok alapján az adófizetők száma 39 fővel, azaz 14%-kal nőtt volna. 10 A birtokbecslés és a számadások bevételi tételeit összevetve pl. kiderül, hogy míg Ahorn a malomjövedelmet 660 forintra becsülte, az ezekből eredő bevétel 1525-ben 1848, 1526-ban 359, 1527-ben 473, 1528-ban 917 forintot tett ki. A 64 és 175 forint között mozgó vámbevételt Ahorn 231 forintra, a 20-70 forintot kitevő halászati bevételeket 280 forintra stb. becsülte. 11 1524 novemberében több Békés megyei nemes tett panaszt a királyi tanácsnál az őrgróf ellen birtokaik elfoglalása és szökött jobbágyaik befogadása miatt. Az őrgróf azzal utasította el az utóbbi vádat, hogy ö csak a török elöl menekülök letelepedését engedte. (SCHERER 1938. 103-105. p.) 12 1527-ben a Halász utcában 51 adózót írtak össze.
