Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 97 illetékes miniszter adhat felmentést. Az érintett vállalatok a kedvezményben részesített gyárakhoz hasonlóan kötelesek hazai nyersanyagot felhasználni és hazai alkalmazottakat foglalkoztatni. A törvény fogadtatása látszólag meglepő módon széleskörű csalódást tükrözött. A kritika különösen két pontra irányult. Az egyik Herman Ottó275 megfogalmazásában: „Kossuth Ferenc nem is akar magyar ipart fejleszteni, hanem azon van, hogy ipart mesterségesen ráborítson a nemzetre, azzal a varázslattal, amelynek neve és hatalma egy szóban foglalható, ebbe: segélyezés.”276 A kormány diszkrecionális jogát, amely Herman szerint egyenesen az alkotmányosság megsértése, általános kritika fogadta. „De hogy a milliókat - hangzik a Magyar Pénzügy kommentárja - a kereskedelmi miniszter a saját tetszése szerint ossza ki azoknak, akiknek akarja, hogy rossz információk vagy a kulisszák mögötti pókként működő befolyások irányítsák az iparpártolást, hogy becsületes törekvések pártolása helyett a zsebérdeket elégítik ki az állam millióival, az ellen egész erőnkkel tiltakozunk.”277 A GYOSZ szintén nem leplezte elégedetlenségét: „Tüstént az új törvényjavaslat megjelenése után igyekeztünk a kormány és a törvényhozás tagjait meggyőzni arról, hogy a meglévő ipartelepek érdekei kellő védelemben részesedjenek.” Szerették volna a kisajátítási jog kiszélesítését elérni, de ez csak részben járt eredménnyel, mivel „a kisajátítási jog szélesebb kiterjesztését — sajnos - más társadalmi osztályok felfogása megakadályozta”.278 A végrehajtási utasítással kapcsolatos vitákban szintén a meglévő ipar védelmét követelték, s mindazon pontoknak az elhagyását, amelyek valamilyen formában előnyösebb helyzetet kívántak biztosítani az állami üzemeknek.279 A törvényt, amelyet egyes kortársak (természetesen elsősorban Szterényi) és a szakirodalom a legjelentősebbnek tartja a hasonló törvények sorában, a mezőgazdasági és ipari körök egyaránt elutasították. Az elégedetlenségnek azonban legalábbis részben más okai voltak, mint korábban. A hadseregszállítás kérdésénél láthattuk, hogy az elégedetlenség és a kritika hátterében lehettek olyan taktikai elképzelések, amelyek megkövetelték az elégedettség leplezését. A jelen esetben másról van szó. Az állami beavatkozás mértéke és jellege nem felelt meg az ország gazdasági fejlettségének. Pontosabban a beavatkozás hagyományos módjait szélesítette, számos jóval korábbi követelést elégített ki, amelyek a megváltozott körülmények között legalább annyira fékként is hathattak, mint előmozdítókként. Nem véletlen, hogy a GYOSZ az új törvény után is a meglévő ipar védelmét kérte 275 Herman Ottó természettudós, muzeológus volt. Többször meglátogatta az emigráns Kossuth Lajost. 1879-1891 között függetlenségi képviselő. 276 Budapesti Hírlap, 1906. október 21. 277 Magyar Pénzügy, 1906. 43. 278 GYOSZ Közlemények, 1907. 30. 11. p. 279 GYOSZ Közlemények, 1907. 31. 55-62. p.
