Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában
I. ÁLLAMI IPARTÁMOGATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN Az újabb gazdaságtörténeti irodalomban, a bevezetőben említett térérzék elvesztésének jegyében, a legkülönbözőbb földrajzi elnevezéseket alkalmazzák Magyarországra. Kevés kivételtől eltekintve ezek a besorolások - bár látványosan szakítanak a historizálással - a mai politikai határokat tekintik mérvadónak. Ehhez viszont ke- resztül-kasul kell szabdalniuk a gazdaságilag feltétlenül egységes Osztrák-Magyar Monarchiát. Ezt a distinkciót megkönnyíti, hogy a gazdasági egység nem jelenti feltétlenül a gazdaság teljes mértékben azonos fejlettségét. Más szóval adott gazdasági egységen belül is létezhetnek és léteznek komoly különbségek. Tehát a földrajzi, vagy inkább valóságos gazdaságtörténeti elhatárolás alapja a fejlettség kérdése. Az elhatárolás vitathatósága mellett alapvetően mennyiségi összefüggésekről van szó, bár ennek alátámasztására minőségi kritériumok is felvetődnek. Némileg leegyszerűsítve a piac- gazdálkodás jellegéről van szó, azonban maga a fogalom is eléggé körvonalazatlan. Két, egymásnak ellentmondó elméletet foglal magába: az egyik az állami beavatkozást (pontosabban annak hiányát) tekinti döntő kritériumnak, a másik az állami beavatkozás világméretű elterjedése ellenére változatlannak, sőt mindenhatónak tekinti a múlt századi szabadversenyes piacgazdálkodást. Nem véletlen tehát, hogy a kelet-európai gazdaságtörténettel foglalkozó szakirodalom - sajnos aktuálpolitikától sem mentesen - éppen az állami beavatkozást tekinti központi kérdésnek. Magyarországon a kezdeti időszak leglátványosabb állami beavatkozása az ipartámogatás volt, amelynek megítélése - amint azt az eddigi viták is mutatják - meglehetősen problematikus.1 Amíg egyesek szerint az állami beavatkozás a kelet-európai iparfejlődés sajátossága, mások úgy vélik, a lényeges különbség az időbeli eltolódás mellett a beavatkozás közvetlenségében, illetve közvetettségében keresendő. Közvetlen beavatkozásnak tekintik egyrészt az állam vasútépítésben betöltött szerepét és a vasutak államosítását (ami természetesen nem kelet-európai sajátosság), másrészt pedig a törvényhozási úton szabályozott ipartámogatást. Azonban az állami beavatkozás közvetlen és közvetett módjának pontos szétválasztása már eleve vitatható, ráadásul sohasem önmagában gyakorolt hatást az iparfejlődésre. Az ipartámogatás ugyanis eredménytelen marad, ha figyelmen kívül hagyja a meghatározó gazdasági folyamatokat, ha viszont éppen azokból indul ki, akkor hatása már nem különíthető el a gazdasági-politikai hatások összességétől. l Berend-Ránki 1976. 117-130. p, valamint Berend-Ránki 1979. 61. és 457. p.
