Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
96 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában A nyíltan agrárius ellenvetések egy-két mondatra korlátozódtak: a szubvenciók a mezőgazdaságtól vonják el az anyagi erőt,272 az iparosodás vezet a sztrájkokhoz és a szocializmushoz stb.273 Egyedül a kisajátítási jog kérdése keltett nagyobb érdeklődést, még Polónyi Géza,274 az igazságügy-miniszter is burkoltan bírálta a javaslatot, így az azt tovább szélesíteni kívánó törekvések eleve kudarcra számíthattak. Lengyel Zoltán a korábbi szabadelvű korszakot azzal vádolta, hogy saját párthíveit támogatta iparfejlesztés címén, s alig leleplezve szólította fel a kormányt, hogy ezentúl hasonlóképpen cselekedjen, és a támogatásokat saját híveinek juttassa. Az országgyűlés által elfogadott törvény lényegesen eltért elődeitől. Már önmagában az, hogy nem határozta meg a kedvezményben részesíthető iparágakat, jelentősen szélesítette hatályát, ehhez jámlt a termelés bővítésének és új termelési ágak bevezetésének támogatása. A kedvezmények gyakorlatilag teljes adó- és illetékmentességet jelentettek, bővült a szállítási kedvezmények köre, az állam pedig iparvágányok építését vállalta önköltségen. A törvény előírta, hogy a kedvezményben részesülő vállalat minden beszerzését hazai forrásból fedezze, s alkalmazottainak 75%-a magyar honosságú legyen. A kedvezmények nem adandók, hanem adhatók, ami szintén jelentősen bővítette a kereskedelmi kormányzat mozgásszabadságát. A 9. § az államsegélyeken túlmenően fontos új vállalatok esetében állami részesedést helyezett kilátásba. A 12. § a törvényhatóságok és községek pénzbeli és egyéb formában nyújtott támogatását szabályozta. A törvény lehetővé tette bizonyos részkedvezmények nyújtását is (például iparvágány). Ez a törvény - ha megszorításokkal is - erősíthetné azokat a nézeteket, amelyek a magyar ipartámogatásban sajátos kelet-európai beavatkozást látnak. Ha a célokat ösz- szekeverjük az eredményekkel, akkor ennek jogosságát sem vonhatjuk kétségbe. A valóságban azonban ez a fajta ipartámogatás éppen azért maradt — nem egészen szándék- talanul - a korábbiakhoz képest hatástalan, mert idegen volt a piacgazdálkodás addigi rendjétől. Valójában mesterséges ipar létrehozását célozta, amelyet azonban a gazdaság első megrázkódtatása nyomtalanul eltöröl. A munkásházak építésének támogatásával új területre terjesztették ki a törvény hatókörét. Az 1870-es törvényhez képest azok a lakások is adómentessé váltak, amelyek bérét a lakók munkabéréből vonták le. A törvény kötelezte a kereskedelmi minisztert, hogy az évi költségvetés vitáját követően beszámoljon az országgyűlésnek a kedvezményekről. A legjelentősebb előrelépés a közszállítások szabályozása volt: a törvény kimondta, hogy a közszállításokat a magyar korona országaiból kell megrendelni, s ez alól csak az 272 KN 1906. október 22. Lengyel Zoltán. 273 KN 1906. november 5. Simonyi-Semadam Sándor. 274 Polónyi Géza jogász, újságíró, 1881-től 1918-ig rövid megszakításokkal függetlenségi képviselő, a második Wekerle-kormány igazságügyi minisztere volt.
