Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 83 A politikai válság hatására elmélyült a gazdasági válság, a külföldi tőke bizalmatlanná vált, a hazait pedig a parlament tehetetlensége bénította. „Kívánnunk kell, hogy [...] ne cáfolják, ha akad valaki, aki a gazdasági katasztrófára figyelmeztet, ha a kibontakozás még sokáig késik. Függőben, teljes bizonytalanságban van jövőbeli gazdasági és egyéb viszonyunk Ausztriához, függőben vannak a külföldi kereskedelmi szerződések; a nagymértékben tervezett állami beruházási tevékenység teljesen megakadt és mindennek az a következménye, hogy az ország összes termelőerői városban és faluban egyképpen pihenni kénytelenek.”211 Az 1899. évi 49. törvénycikk alapján végül 274 iparvállalat részesült állami kedvezményben. (4. táblázat.) A korábbiaktól eltérően a kedvezményben részesített vállalatok túlnyomó többsége új alapítás volt: az első ipartámogatási törvény által biztosított kedvezményeket 57%- ban új vállalatok vették igénybe, s a másodiknál ez az arány gyakorlatilag változatlan maradt, az 1899. évi törvény hatásaként azonban 85%-ra emelkedett. A gyáriparnak kifizetett állami szubvenciók évi összege 1899-1906 között közel négyszeresére, azaz több mint 1,7 millió koronára emelkedett. (5. táblázat) A kedvezményben részesített vállalatok száma ugyanakkor csökkent az előző időszakhoz képest. Ez elsődlegesen a már jelzett folyamatok következménye, s csak másodsorban a gazdaság általános visszaesésének, hiszen ez csak viszonylagos volt. 1898-1906 között 7,1%-kal nőtt a gyáripari vállalatok és 38,6%-kal az ezekben foglalkoztatottak száma, a termelési értékük pedig 49,1%-kal.212 Az állami kedvezményekben részesített gyárak iparági megoszlása a főbb iparágakban nem tért el jelentősen a korábbiaktól, a vegyipar 16%-kal szerepelt, a vas- és fémipar 13, a gépgyártás 11, végül a textil- és ruházati ipar 24%-kal. Vagyis az iparágak kibővítése a gyakorlatban semmiféle eredménnyel nem járt. A hazai gyáripar kialakulása és megerősödése a századfordulóig, párosulva az azt követő gazdasági recesszióval, a korábbiaknál sokkal határozottabban követelte meg a közszállítások és a hadseregszállítások átfogó szabályozását. A hazai nagyburzsoázia is egyre nagyobb figyelmet fordított ezekre a kérdésekre, és követeléseik középpontjába állította azokat, ez ugyanakkor természetesen közvetlenül nem érintette az agrárius érdekeket. Ennek megfelelően az egyes szakminiszterek hoztak ugyan intézkedéseket, amelyek azonban vagy nem valósultak meg, vagy nagyon szűk körben mozogtak. 211 Magyar Pénzügy, 1905.30. 212 A Kereskedelmi Minisztérium tevékenysége 1906-1909. 366. p.
