Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
66 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában biztosított kedvezményeket.154 A besztercebányai kamara ugyancsak a kisipar és a háziipar támogatását követelte, valamint a vasúti kedvezmények bővítését és az adókedvezményeknél a veszteséges évek figyelmen kívül hagyását. A zágrábi kamara a bán hatáskörét kívánta bővíteni, a zenggi kamara pedig a hazai nyersanyagok feldolgozását hangsúlyozta.155 A kassai kamara szintén alapkérdéseket vetett fel: az önálló vámterület kérdését, a taxatív felsorolás mellőzését, az állami gyárak konkurenciájának kiküszöbölését, a közszállítások megfelelő törvényes szabályozását.156 A miskolci kamara az államsegélyt és a közszállítások biztosítását tartotta az állami ipartámogatás igazán hathatós eszközének. Nézete szerint rendezni kell a fogyasztási adókat, megfelelő tarifapolitika kialakítása és a kedvezmények bővítése szükséges. Az ipartámogatás alapja csakis a behozatali statisztika lehet. S végül az egyik legfontosabb gondolat: az ipartámogatásba be kell vonni a községeket és városokat is (telek, közszállítás).157 A budapesti kamara javasolta a törvény szélesebb alapra helyezését, különösen a korszerű technikával dolgozó és hézagpótló üzemeknél. A létesítéshez szükséges anyagokat, gépeket, alkatrészeket a vállalat önköltségen aluli áron, a külföldről behozott gépeket pedig vámmentesen kapja meg. Részesítsék a közszállításoknál előnyben a hazai ipart, még akkor is, ha néhány százalékkal magasabb áron szállít. Meg kell továbbá szüntetni, hangzik a javaslatban, a szétválasztott könyvelést, amely a vállalatok számára gyakran nagyobb nehézséget okoz, mint amilyen előnyökkel jár a kedvezmények elnyerése. (A törvény előírta, hogy a kedvezményben részesülő vállalatok kötelesek a kedvezményezett részlegeik könyvelését külön vezetni.) Ugyanakkor a javaslat értelmében fokozni kell az anyagi támogatás mértékét, s végül olyan független intézményt kell létrehozni, amelynek feladata, hogy a vállatoknak bel- és külföldi tőkét szerezzen.158 A kamarák álláspontjai tehát rendkívül sokrétűek, s gyakran nemcsak egymásnak, hanem önmaguknak is ellentmondtak, ami, figyelembe véve az egyes kamarák összetételét, érthető. Ezek a javaslatok felvetették az iparfejlődés szinte összes valós problémáját. Hiszen egyaránt reálisnak kell ítélni a kisipar háttérbe szorulását és az ennek a talaján erősödő konzervativizmust, valamint a nagyipar stabilizálódásának hatására létrejövő, valóban modem tőkés követelményeket. 154 MNL OL К 232 1899-1-8601/14708. 155 MNL OL К 232 8601/18694. 156 MNL OL К 232 8601/39849. 157 MNL OL К 232 8601/46823. 158 Előterjesztés az állami kedvezményekről intézkedő 1890. évi XIII. törvénycikk hatályának meghosz- szabbítása, illetve a törvények módosítása tárgyában. MNL OL К 232 1899-1 -8601.
