Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 3. Rövid kitérő. A kiegyezési válság
62 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában Hiába hosszabbította meg tehát az uralkodó szilveszter napján újabb félévvel a provizóriumot, Magyarország érvényes költségvetés nélkül törvényen kívüli állapotba került, s ez végleg megpecsételte a Bánffy-kormány sorsát.146 Széli Kálmán,147 az új miniszterelnök már hivatalba lépése előtt létrehozta a pártközi békét, a korábban olyan harcias ellenzék és a szabadelvű disszidensek visszatérve az alkotmányosság sáncai közé mindazt megszavazták, amit nemrég Bánffynak megtagadtak. így előbb az eredetileg még a Bánffy-kormány által beterjesztett kiegyezés féléves, majd most már a Széli-féle újabb egyéves meghosszabbítást. Ez az 1898. évi 1. törvénycikk hatályának 1899. december 31-ig történő kiterjesztését jelentette. A politikai vihar, ha nem is nyomtalanul, de végül elült, a gazdasági életen ejtett sebeket azonban már soha többé nem sikerült begyógyítani. A Magyar Pénzügy is rezig- náltan vonta le a mérleget: „Negyedik éve vívjuk Ausztriával a nehéz harcot, három év óta mindegyre bizonytalanabb alakot öltött gazdasági jövőnk és végre eljutottunk oda, hogy a helyzet egyszerűen tűrhetetlen és tarthatatlan [...] Valójában úgy van a dolog, hogy igen sok történt, ami az Ausztriával való gazdasági közösség meghosszabbításától elvette a kedvünket és mégis a helyzet higgadt elbírálása azon meggyőződést diktálja, hogy jelenleg nincs más választás, mint a kiegyezés létrehozása és a gazdasági együttélés folytatása mindaddig, míg a különválást kellően elő nem készítjük.”148 Az örökös tartományokban, ahol császári rendelettel hosszabbították meg a kiegyezést, szintén nem ültek örömünnepet. Hiszen az egy éves meghosszabbítás még nem jelentett új kiegyezést, s Széli miniszterelnöknek már a meghosszabbítás előtt ismertté vált javaslata sem oszlatta el az aggályokat. A Széli-formulaként elkönyvelt javaslat gyakorlatilag a közvéleményben már jó ideje uralkodó álláspontot tette magáévá. Vagyis mivel a Reichsrat képtelen a kiegyezést törvényerőre emelni, Magyarország számára az 1867. évi 12. törvénycikk 58.§-a alapján előállott az önálló vámterület állapota, s így az önálló rendelkezési jog alapján tartják fenn 1903-ig a Badeni-féle kiegyezést. A kormány egyben kötelezné magát, hogy már 1901-ben megkezdi az új kiegyezés előkészítését, s ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a kiegyezés automatikusan 1904-ig, vagyis a kereskedelmi szerződések 1903-as lejárta után is érvényben marad. 146 Másnap, azaz újévkor, Mikszáth Kálmán pontosan jellemezte a helyzetet újságíró kollégáinak: „A politikai helyzetihez] [...] most sokkal több közünk van, mint egyébkor. Mert a közvélemény a saját akaratának kifejezésére két szolgát tart, a parlamentet és a sajtót. Az egyik beteg, a tekintélyesebbik: a parlament; tehát a kisebbiknek kell nagyobb feladatokat végeznie. Rajta van a súly. О legyen okos és higgadt, mikor a másik delíriumban fetreng. Az ex-lex állapot, mely néhány óra múlva be fog állni, minden magyar szívet méltán elszomoríthat, mert bár nem lesznek olyan borzalmasságai, aminőkkel a fantáziák kiszínezték, mégse jó, hogy bekövetkezett.” Országos Hírlap, 1899. január 1. 5-6. http:// mek.oszk.hu/07400/07469/07469.htm#nl Utolsó letöltés: 2015. december 14. 147 1875-ben szabadelvű politikusként rendkívül sikeres pénzügyminiszter lett, majd három évvel később átmenetileg visszavonult a politikától. 1896-tól 1898-ig elnöke volt az országos kvótabizottságnak, az uralkodó 1899. február 26-án bízta meg a kormány vezetésével. 148 Magyar Pénzügy, 1899. 2.
