Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 45 kölcsönöket, s már csak két vállalat kapott kölcsönt a közgazdasági alapból. Ugyanakkor 17 vállalat részesült segélyben, amelynek összege elérhette a 140 ezer koronát is." A segélyek összegeinek gyors emelkedése különösen a századforduló után jelzi, hogy az állam nagyobb áldozatot kívánt hozni a hazai ipar fejlesztése érdekében. A legfontosabb kérdés azonban nem az áldozat mértéke, hanem eredményessége. Az 1890. évi 13. törvénycikk alapján tíz év alatt 416 iparvállalat kapott állami kedvezményeket. Iparágak szerint a vegyipar (ezek közül számos vállalat ma már aligha sorolható a vegyiparhoz, például malátagyártás) állt az első helyen, amit szintén pozitívnak kell ítélnünk. A vegyipar mellett a vas- és fémipar emelkedett ki egyrészt a többi iparággal, másrészt a korábbi és későbbi törvények alapján kedvezményezett gyárakkal összehasonlítva. A magyar iparfejlődést alapul véve a textilipar arányát szintén megfelelőnek tekinthetjük. A pontos iparági megoszlást mutatja a 3. táblázat. A kedvezményben részesített vállalatok pontos számáról nincsenek teljesen megbízható adataink. A Kereskedelemügyi Minisztérium iparfejlesztési szakosztálya készített ugyan összeállítást az állami támogatásban részesített gyárakról, valamint az állami kedvezmények előzetes biztosításáról, ez azonban kétséget kizárólag pontatlan. Utólag még helyesbíthetők olyan hibák, amelyek az egyes kamarai területek összekeveréséből adódtak, de a többi pontatlanság egyértelműen azt mutatja, hogy a minisztérium nem rendelkezett pontos adatokkal arról, hogy mely gyárak részesültek állami kedvezményben, ezek közül hányat helyeztek üzembe, illetve hányán éltek valóban az előzetesen biztosított kedvezményekkel. Ezt a pontatlan összesítést küldték meg az egyes kamaráknak azzal a reménnyel, hogy azok rendezik majd az adatokat. A kamarák eljárása azonban - miután jelentős részük szintén nem volt megfelelően informálva - eltérő volt. Egyes esetekben megelégedtek a minisztériumból kapott adatokkal (ezt a rövid határidő eleve indokolta), más esetekben felülvizsgálták és helyenként helyesbítették azokat. Ennek legáltalánosabb módja az volt, hogy maguk is információt kértek az érintett vállalatoktól, választ azonban nem minden esetben kaptak.99 100 99 A m. kir. kormány 1899. 68. p. 100 MNLOL К 232 1899-1-8601/99.
