Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 289 Az üzemek és bányák militarizálása nem tartóztathatta fel a munkások megmozdulásait. Jelentős sztrájkokra került sor Petrozsényben, majd májusban Tatabányán. A katonai parancsnokság bevezette a rögtönítélő eljárást, és halálos ítéleteket hozott. Bár az uralkodó kegyelmet gyakorolt, de az események egyre inkább megmutatták, hogy a magyar államhatalom fokozatosan elveszti ellenőrzését az események felett, s a hadsereg a közös Hadügyminisztérium irányításával teljhatalmat gyakorol. Újabb sztrájkok - például a Ganzban és a Mávagban - fokozták ezt a veszélyt, az utóbbinál különösen az játszott szerepet, hogy állami üzemről volt szó.46 A kormány és a hadigazgatás politikájában kizárólagossá váltak a megtorló, adminisztratív intézkedések. így többek között szabályozták a passzív rezisztencia esetén alkalmazandó eljárást, a 17 éven aluliakat is a katonai fenyítő hatalom hatáskörébe utalták, valamint szigorú rendszabályokat terveztek a szolidaritási sztrájkok letörésére.47 Országosan ugyan 1917-ben egyre szélesebben bontakozott ki a munkásság szociális harca, Csepelen azonban a miniszterelnöki audienciát követően a vitás kérdéseket egyelőre sikerült tárgyalásos úton rendezni. Átmenetileg a szakszervezeti vezetés tekintélye is megszilárdult, ezt nagymértékben elősegítették az 1917 májusa és decembere között folytatott, nagyrészt eredményes bértárgyalások.48 A munkásság - és vezetői - a sorozatos csalódások után a „belső béke” fejében már csak gyökeres politikai reformokban reménykedhetett. A kormánykörök és burzsoázia konzervativizmusa azonban egyre kevesebb alapot szolgáltatott ehhez az illúzióhoz. A szociáldemokrata pártvezetés kezdeményezésére 1917 folyamán már egyre inkább politikai követelések kerültek előtérbe. Ezt a folyamatot az oroszországi események felgyorsították. A Galilei Körben49 kikristályosodó forradalmi baloldalnak sikerült Szabó Ervin50 révén kapcsolatba kerülnie az üzemi munkássággal is. Október végén második értekezletükön — amelyen megszületett a „Zimmerwaldhoz51 csatlakozott magyarországi szocialisták csoportja” - Mosolygó Antal52 közvetítésével részt vett a Weiss Manfréd 46 HL 1.28. HM 14900/4.a oszt. ein. - 1917; HL 11.1239. Budapesti katonai kerületi parancsnokság 13431/ein. ко. -1918. 47 Az utóbbit csak Ausztriában sikerült bevezetni, Magyarországon a forradalmi események véget vetettek ezeknek a terveknek. HL 1.28 HM 4-543/23550/4a, 592/4a, 4074/4a. ein. - 1918. 48 PIL 672. 195. ö. e. 49 1908-ban baloldali egyetemisták és fiatal értelmiségiek által alapított vitakör. 50 Szabó Ervin 1901-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója, 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke volt, a világháború kitörése után az antimilitarista mozgalom vezetőjének számított. 51 1915 szeptemberében a (szociáldemokrata) II. Intemacionálé háborút ellenző csoportja 11 ország képviseletében a svájci Zimmerwaldban tartott konferenciát. 52 Mosolygó Antal hadimunkásként dolgozott a mátyásföldi repülőgépgyárban, ahol a gyár főbizalmija lett. Szabó Ervin híveként szervezte a szindikalista mozgalmat, majd a forradalmi szocialistákat. 1918- ban tagja volt az első munkástanácsnak. A Tanácsköztársaság bukása után 10 év fegyházra ítélték. A szovjet-magyar fogolycsere révén került 1921-ben a Szovjetunióba, ahol 1927-ben természetes halállal halt meg.
