Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés

272 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban Hadügyminisztérium sem járult hozzá. Az adott körülmények között azonban gyakran nehéz volt eldönteni az egyes termékek jellegét. így például 1914 szeptemberében a Magyar Posta 200 tonna bronzhuzalt rendelt a hadsereg telefonjának biztosításához. 1915-ben pedig mintegy 20 vagonnyi rézterméket exportáltak Hollandiába a Hadügy­minisztérium hozzájárulásával, s ennek fejében hozzávetőlegesen 50 vagon - a hadi- termeléshez nélkülözhetetlen - nyers rezet kaptak. A rézcsőgyártás szintén hadicélokat szolgált, ezeket nagyrészt a Krupp művek kiéli gyárába szállították, ahol a monar­chia tengeralattjárói készültek, de gyártottak monitorhoz való rézlemezt is a trieszti Stabilimento Technico számára. A Hadügyminisztérium szintén rendelt önmagukban nem katonai jellegű fémárukat, így 1914 augusztusában 570 tonna ólomgolyót. Mivel mindössze négy ólomgolyó-prés volt a gyárban, Weiss Manfréd kénytelen volt 500 tonna ólomgolyót a kölni Hagen cégtől megvenni. A háború elhúzódásával azonban ilyen kivételes esetektől eltérően egyre nehezebbé vált a szükséges termékek németor­szági beszerzése, miután a kivitelhez a szövetséges, a berlini Hadügyminisztérium csak ritkán járult hozzá. 1915-ben egyre nagyobb gondot okozott a lőpor és a csomagoló anyagok hiánya. A nyersanyagbeszerzés nehézségei miatt ugyanakkor jelentősen rom­lott a hüvelyek minősége.10 A Hadügyminisztérium a beszerzési gondok ellenére 1915 őszén napi 1,8 millió lőszer gyártását követelte, s Weiss Manfréd hajlandónak mutat­kozott akár 2 milliót is vállalni azzal a feltétellel, hogy a minisztérium biztosítja a lőpor egyenletes szállítását. Ennek hiányában a folyamatos gyártást az a veszély fenyegette, hogy a betanított nőmunkások - munka hiányában - elhagyják a gyárat. Weiss Manfréd végső válasza megalapozott volt, hiszen éppen az azt megelőző napon sikerült először túlszárnyalni a 2 milliós mennyiséget. 1915 folyamán összesen 382 812 300 lőszert gyártottak, ez 1,275 milliós napi átlagnak felelt meg. (25. táblázat) 1916 januárjában a Hadügyminisztérium felszólította az érintett cégeket a lőszerter­melés további fokozására. Weiss Manfréd mindent megtett a minisztérium követelése­inek teljesítésére, a hét közbeni lemaradások pótlására bevezette a vasárnapi termelést is, de ezekkel az igényekkel már semmiféle gyárbővítés segítségével nem lehetett lé­pést tartani. A napi termelés elérte a 2,1 millió darabot, sőt új gépek üzembe helye­zésével Weiss Manfréd napi 2,4-2,5 millió szállítását ígérte. A munkák egy részét a szükséges épületek és főleg gépek hiányában kézzel végezték. így kézzel ellenőrizték a hüvelyek közel 20%-át, holott ezt korábban kizárólag gép végezte. 1916-ban az átlagos termelés a Weiss Manfréd gyárban alig érte el a napi 1,7 millió lőszert, az év folyamán összesen 520 319 700 gyalogsági töltényt gyártottak. Az elmaradás oka ismét a lőpor hiánya és a hüvelyek rossz minősége volt.11 10 ÖStA KA Zst KM MLA 1914 5TB 18-a/15-9, 7A 13-1/40-9, 1915 7A 48-6, 53-2063, MS 1915 29A 9/71. 11 ÖStA KA Zst KM MLA 1915 7A 57-2/18-6, 7, 8, 39-7/1-3, 1916 7A 57-2/2, 21, 39-7; MNL OL Z 402 1165.

Next

/
Thumbnails
Contents