Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
270 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 1915 novemberében a közös Hadügyminisztérium felszólította Weiss Manfrédot, hogy a német hadigazgatás megrendelésére szállítson Bulgáriának 50 millió lőszert, napi 250 ezer darabos tételekben. A szállítások 1916 januárjában kezdődtek, február elején a berlini Hadügyminisztérium kérte a szállítások meggyorsítását, ami meg is történt. Weiss tehát a külföldi szállításoknál eredményesen fordította a maga hasznára a katonai igazgatás szervezetlenségét.6 Amíg a gyalogsági lőszer gyártásánál legnagyobb szállítóként a legnagyobb felelősség Weiss Manfrédra hárult, addig a tüzérségi lövedékeknél a korábbi felosztási kulcsok alapján ez több vállalat között oszlott meg. Éppen ezek a felosztási kulcsok akadályozták meg, hogy Csepelen a tényleges kapacitásnak megfelelő mennyiséget gyártsanak, s ráadásul - mint említettük - azok a háború elején eszközölt jelentős beruházások, amelyeknek nagy részét Weiss Manfréd a tüzérségi lövedékgyártás bővítésére fordította, kiélezték ezt az ellentmondást. A Hadügyminisztérium elsődlegesen Diósgyőrtől követelte a termelés fokozását. Ennek hatására Teleszky pénzügyminiszter 1914 novemberében 3 millió korona rendkívüli beruházást szavaztatott meg a minisztertanáccsal a diósgyőri és a budapesti állami vasgyárak számára, hogy termelőképességüket fokozhassák. (Ez az összeg meg sem közelítette azt, amit Weiss Manfréd fordított hasonló célokra.)7 A hadi igazgatás 1914 augusztusában elsősorban a 8 cm-es srapnelek gyártásának felfuttatását követelte Weiss Manfrédtól. A napi termelést 2000 darabban határozták meg, Weiss Manfréd a hónap közepén viszont már 3000 darabra tett ígéretet. Ez csak október 13-án teljesült, az átlagos termelés pedig a napi 2000 darabot sem érte el. Októberben a Hadügyminisztérium előbb napi 5200, majd 6000 darab gyártását igényelte, s 1916 februárjára már napi 7000 srapnelt követelt. A gyár vezetése erre persze ígéretet is tett, de ezt a minisztériumban kétkedve fogadták. Problémát jelentett a munkaerőhiány, valamint az, hogy a cégnek nem sikerült hozzájutnia Genovában lévő réztartalékaihoz. 1914. december 3-án Weiss Manfréd 110 millió korona értékű megrendelést kapott tüzérségi lövedékekre a Hadügyminisztériumtól, 1915 márciusában ezt újabb 22 millió koronás megrendeléssel egészítették ki. A napi átlagos teljesítmény már az év folyamán elérte, sőt meghaladta a 7000 darabot, augusztus 31-én például több mint 14 ezer lövedék készült el a gyárban. Ezeknek a többsége az előző évihez hasonlóan 8 cm-es srapnel volt, de akkor már nagyobb mennyiségben gyártottak más kaliberű gránátokat és srapneleket is. 1916-ban a közel 3 milliós mennyiségnek alig több mint a felét képezte ez a típus, mellette a nagyobb hasznot hozó nagyobb kalibernek, elsősorban 10 és 15 cm-es lövedékek jutottak nagyobb szerephez. Az átlagos termelés megközelítette a napi 10 ezer 6 ÖStA KA Zst KM MLA 1914 7A 12-1/34-1,2, 1915 7A 4-7/9, 51-16, 17, 23-2/2, 57-2/4,94-3/6.1-II, 1916 7A 96-2, 7PA 30-9/11, 1917 7A 57-2/32. 7 Iványi 1960. 103. p.
