Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
268 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban A tüzérségi lövedékgyártás fokozása érdekében az ércáruosztályban új hüvelyhúzó hidraulikus és egyéb préseket, illetve lágyítókemencéket szereltek fel. A préskovács- műhelyben, ahol a gránáttestek meleg sajtolása történt, szintén több új hidraulikus húzóprést, valamint mechanikus működésű frikciós és excenter préseket, kemencéket és egyéb berendezéseket állítottak üzembe. A gyalogsági lőszergyártáshoz nagy mennyiségű modem húzó- és sajtológépeket, ellenőrző automatákat szereztek be.4 A Hadügyminisztériummal korábban kötött szerződés értelmében a csepeli gyár lőszergyártási kapacitása napi egymillió lőszer volt. A tényleges kapacitás ugyan túl is szárnyalta ezt az előírást, a valóságban azonban, mivel nem sikerült a termelés egyenletességét biztosítani, kezdetben komoly gondot okozott az előírt mennyiség gyártása. 1914. augusztus közepén három napon keresztül szünetelt a termelés, s a hónap során mindössze 22 millió lőszer átadására került sor, holott ebben az időben a felhalmozott készletek még megkönnyítették a szerződéses kötelezettségek teljesítését. Szeptemberben végre elérték a napi egymillió darabot, így a hónap folyamán összesen 33 millió lőszert adtak át. Csakhogy a Hadügyminisztérium ekkor már nem elégedett meg ezzel a mennyiséggel, s napi 1,25-1,4 millió lőszer gyártását követelte. Hiába állt azonban rendelkezésre az ehhez szükséges kapacitás (hiszen a csúcstermelés - szeptember 30- án - meghaladta az 1,6 millió darabot), az ingadozásokat még nem sikerült kiküszöbölni. Végül az év utolsó negyedében a szállítások már elérték a havi 40 millió lőszert. Ha tehát a termelés egyenetlen volt is, augusztustól decemberig mégis 168 716 250 darab gyalogsági lőszert gyártottak Csepelen, a Hadügyminisztériumnak teljesített szállítások pedig - éppen a meglévő tartalékok révén - 177 367 950 darab lőszert tettek ki. Ez azt is jelentette, hogy ebben az időszakban Weiss Manfréd biztosította a Hadügyminisztériumnak végzett összes szállítások 57%-át.5 (23. táblázat) A külföldi szállítások szerepe a lőszertermelésben szintén erősen csökkent, hiszen ezeket elsődlegesen nem üzleti, hanem sokkal inkább külpolitikai szempontok határozták meg. A Hadügyminisztérium - mint láttuk - már korábban is szigorúan ellenőrizte a külföldi szállításokat, ez a világháború éveiben azt jelentette, hogy adott esetben egyértelműen utasította az érintett vállalatot a megrendelések elfogadására vagy visz- szautasítására. Ez nem akadályozta meg Weiss Manfrédot abban, hogy 1914. augusztus végén, a román Hadügyminisztériumnak írt levelében ajánlatot tegyen 100 millió lőszer gyártására, és a megrendelés odaítélése után 10 héttel napi 500 ezer lőszer gyártását vállalta. Szeptember közepén táviratilag értesítette a románokat, hogy hajlandó akár 8 héten belül is megkezdeni a szállítást, s a napi mennyiséget felemelte 700 ezer darabra. A budapesti távirat-cenzúrabizottság a távirat szövegét azonnal eljuttatta a Hadügyminisztériumba, ahol élesen tiltakoztak, ha nem is a felajánlkozás, de az eredetileg egyeztetett 4 ÖStA KA Zst KM MLA 1915 7A 33-2/93-3, 54-44, 7 PA 34-18, 1916 7A 48-7; Kovács é. n. 5 ÖStA KA Zst KM MLA 1914 7A 12-1/29,34,57-2/16, 1915 7A 57-2/16; MNL OL Z 402 1165.
