Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
260 IV. A csepeli gyár tóorgánumai ugyanakkor tele voltak az egyes művezetőknek címzett fenyegetésekkel. A századforduló utáni évek sztrájkmozgalmának legnagyobb eseményét, az 1905-ös vasas sztrájkot is egy művezetői pofon váltotta ki. A szakmunkásság és a művezetők között mintegy átmenetet képeztek az előmunká- sok és a csoportvezetők. Bérük megegyezett a legjobban fizetett szakmunkások bérével — esetenként némileg meghaladta azt hivatalosan munkásnak számítottak, annak ellenére, hogy a csoportvezetők esetenként több mint 40 munkást irányítottak. A művezetők között is határozott belső rétegződés alakult ki. Az alsó szintet a segédművezetők képezték, őket követték a tényleges művezetők, a felső szintet pedig a főmesterek jelentették. Ez utóbbiak hatásköre, sőt fizetése is megközelítette egyes üzemvezetőkét. A művezetők bérezési formája is különbözött a munkásokétól, akik akkord- vagy órabérben dolgoztak, míg a művezetők napi-, heti- vagy havidíjasként. Többségük napi- vagy heti díjjal kezdett, és csak néhány év múltával lépett elő (gyakorlatilag a fizetés nagyságától függetlenül) a havidíjasok közé, ami jogilag a véglegesítésnek felelt meg. A vizsgált művezetőknek mintegy harmada kimutathatóan szakmunkásként dolgozott korábban Csepelen (esetleg a konzervgyárban), megközelítőleg fele pedig feltehetően már művezetőként került be a gyárba. A gyárban felemelkedő művezetők születési helyüket tekintve nem különböztek a szakmunkásoktól, viszont nagyobb arányban voltak közöttük külföldiek és felvidékiek, a dunántúliak aránya viszont kisebb volt. A művezetők képzettsége megegyezett a szakmunkásokéval, bérük viszont jóval magasabb volt. A tisztviselők elsődlegesen beosztásuk, másodlagosan képzettségük alapján erősen differenciálódtak. A tisztviselőnők általában négy polgárival rendelkeztek, ezen felül gyakran kereskedelmi tanfolyamot is végeztek. A munkásnőkhöz hasonlóan leginkább fiatal lányok voltak, kevesen (alig 18%) töltötték be 25. életévüket. Túlnyomó többségük a közvetlen környékről, elsősorban Budapestről származott. Fizetésük hozzávetőlegesen megegyezett a képzetlen férfimunkásokéval. A férfi tisztviselők között elég sok volt a külföldi születésű, bár arányaiban kevesebb, mint a művezetők esetében. Képzettségük meglehetősen eltérő volt, többségüké megegyezett a tisztviselőnőkével, de jobban specializálódtak. Egy részük azonban rendelkezett érettségivel, vagy felsőfokú szakiskolai végzettséggel. Átlagos fizetésük némileg meghaladta a szakmunkásokét. (20. táblázat)
