Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei
232 IV. A csepeli gyár Biztos értesülések szerint a közeljövőben újabb nagyobb robbanóanyag- és töltény- szállítmányok indulnak török és bolgár rendeltetési helyekre. A dolgok jelenlegi állásánál nem állapítható meg biztonsággal, hogy ezek az anyagok mennyiben szolgálhatják közvetlenül vagy közvetve a felkelő mozgalmat. Tekintettel a Balkán egy részén kialakult kritikus helyzetre és arra, hogy minden esetben egyetlen érdekünk egyértelmű módon hozzájárulni mindannak elkerüléséhez, ami az ott uralkodó ellentétek kiéleződését elősegítheti, sürgősen kívánatosnak tartottam legalább ideiglenesen megszüntetni a robbanóanyagok és lőszerek odaszállítását Ausztriából és Magyarországról. A külügyminiszter ezért a két miniszterelnök belátására bízza, hogy a lehető leggyorsabban elrendeljék a robbanóanyagok és lőszerek kiviteli tilalmát Bulgáriába és Törökországba a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságokból és tartományokból, illetve a Szentkorona országaiból. Boszniára és Hercegovinára vonatkozó analóg eljárás érdekében a külügyminiszter további érintkezésbe lép a közös pénzügyminiszterrel. IV. A közös hadügyminiszter megjegyzése a Külügyminisztérium jegyzékéhez A birodalmi Hadügyminisztérium bátorkodik a következőkkel kiegészíteni a Külügyminisztérium bölcs döntését: Minden kiviteli tilalom a hazai lakosságot károsítja, ilyen rendkívüli intézkedés csak akkor indokolt, ha szükségünk van a saját hadfelszerelésre, vagy meg akarjuk azt vonni egy másik államtól. Ez előbbiről jelen esetben nem lehet szó, az utóbbinál a tervezett intézkedés csak akkor lehet eredményes, ha minden állam, amely hadfelszerelést állít elő, hasonló módon jár el. Amennyiben ez nem áll fenn, akkor nem érhetjük el a kiviteli tilalom eredeti célját, és az érintett állam fegyverkezése a hazai helyett idegen ipar számára nyújt lehetőséget, ami jelentős anyagi kárt eredményez, arról nem is beszélve, hogy a tapasztalatok szerint a vevő és a szállító között később nehezen bonthatók meg a megszorultság idején keletkezett kapcsolatok. A tilalom szigorú keresztülvitele azonban önmagában is számos kellemetlenséggel jár, hiszen ha megtiltjuk a kivitelt, akkor a tranzitot sem engedélyezhetjük, máskülönben a hozott intézkedés teljes mértékben illuzórikussá válik, s az idegen ipart mégsem részesíthetjük előnyben a hazai kárára. A tranzit tilalma magától értendőén az érintett államok részéről számos intervenciót vált ki, ami elől célszerűbb kitérni.
