Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei
IV. A csepeli gyár 229 IX. 11-én Weiss Manfréd és sógora Wahl felkeresi a 7. ügyosztályt és közli, hogy a budapesti bolgár képviselővel, Belov alezredessel tárgyalásokat folytatnak és remélik, hogy kötbér fizetése nélkül tudnak kilépni a szerződésből. Krobatin vezérőrnagy80 Müller udvari tanácsossal és Würth osztálytanácsossal tárgyal a Külügyminisztériumban annak érdekében, hogy ne kerüljön sor a kiviteli tilalom kibocsátására. A kiviteli tilalom fogalmazványa tudomásulvételére beérkezett a birodalmi Hadügyminisztériumba (Präs 6128-1903).81 Mindkét úr azt kéri, hogy a tilalommal szemben kifejtett aggályokat írásban fejtsék ki, mellékelve a tudomásulvételre megküldött ügyirathoz. A 7. ügyosztály vezetője eközben kijelenti, hogy töltényeket egyáltalán nem lehet már kincstári állományból átadni és a Honvédelmi Minisztérium a csatolt nyilatkozattal szintén teljes mértekben elkötelezte magát. IX. 12-én Müller udvari tanácsos megjelenik a 7. ügyosztályon és kijelenti: ha Weiss nagyobb kötbér fizetése nélkül felbonthatja a szerződést és erről ilyen értelmű nyilatkozatot ad, akkor vissza lehet vonni a kiviteli tilalomra vonatkozó fogalmazványt. Weiss és Wahl kijelentik, a tárgyalások továbbfejlődtek, és lehetővé vált számukra, hogy különösebb kár nélkül elálljanak a szerződéstől. IX. 13-án továbbítják a Präs. 6128 ügyiratot, a birodalmi Hadügyminisztérium megjegyzésével82 a Külügyminisztériumba; ugyanakkor a birodalmi Hadügyminisztérium tudomására jut a szófiai osztrák-magyar katonai attasé távirata, amelyben jelenti, hogy az a híresztelés, miszerint a Monarchia a hadifelszerelések kiviteli tilalmát rendeli el Bulgáriába, nagyon elkedvetlenítette az ottani kormányköröket és különösképpen az eddig nagyon korrektül viselkedő miniszterelnök83 helyzetét nehezíti meg nagymértékben. IX. 14-én Weiss Manfréd közli a 7. ügyosztály vezetőjével, hogy a szerződést a bolgár kormány egyetértésével semmisnek nyilvánították és cége elkerülte annak veszélyét, hogy a kikötött kötbért fizetnie kelljen. hadügyminisztériummal, hogy adjon nekik kölcsön tizenötmillió töltényt. A hadügyminisztérium azonban azzal az indoklással, hogy a tölténykészlet ily nagymérvű csökkentése végzetes lehet, elutasította az osztrák töltény gyárosok kérését. A bolgár kormány erre az egyetlen magyar töltény gyároshoz, Weiss Manfrédhoz fordult ugyané megrendeléssel. Weiss Manfréd, aki szerződéses viszonyban áll a katonai kincstárral, attól tette függővé a rendelés elfogadását, hogy a honvédelmi minisztériumtól kap-e kölcsön tizenötmillió patront. Halasztást kért. Miután ezt megkapta, a honvédelmi minisztérium elé járult. Megdöbbentő, hogy míg a közös hadügyminisztérium a harckészség okából megtagadta a kérelmet, a honvédelmi minisztérium eleget tett neki: Weiss Manfréd megkapta a tizenötmillió patront, s elszállította azokat a bolgár kormánynak. Ez idő szerint tehát a bolgár hadsereg harckészsége helyre van állítva. A magyar honvédség azonban töltényhiányban szenved. Ha ellenség talál az országra csapni, megvigasztalhat bennünket egy felemelő tudat, az, hogy legalább a Weiss Manfréd cég, melynek Weiss Berthold a parlamenti képviselője egy fényes üzlettel gyarapította millióit. 80 Alexander von Krobatin a közös Hadügyminisztérium 7. osztályának vezetője, 1912-től miniszter. 81 Lásd a III. sz. dokumentumot. 82 Lásd a IV. sz. dokumentumot. 83 Racso Petrov.
