Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 6. Weiss Manfréd balkáni érdekei
IV. A csepeli gyár 225 orosz- és szlávellenesség alapján azonban az orosz befolyás növekedésének ellensúlyozására inkább a török birodalom megerősítését tartották célszerűnek.73 Az 1903. június 24-re virradó éjszaka Belgrádban a helyőrség oroszbarát tisztjei megölték Obrenovic Sándor királyt és feleségét. Sándort a trónon az emigrációból visz- szatérő Péter követte, uralma ellen azonban a Sándorhoz hű tisztek lázadoztak. A Monarchiában, a helyzetet félreismerve, pozitívan értékelték a szerbiai változásokat. Bulgáriában - habár kevésbé véresen - oroszbarát tisztek 1886-ban lemondatták az egykori hessen-darmstadti herceget, Sándor fejedelmet, aki eredetileg még II. Sándor orosz cár kegyeltjeként került a török uralom alól felszabaduló Bulgária élére. Utóda Ferdinánd szász-coburg-gothai herceg lett. Az Oroszországgal történő kibékülésre azonban csak egy évtizeddel később került sor, amikor Ferdinánd áttért a pravoszláv vallásra. Az orosz-bolgár viszony javulása lehetővé tette a macedón kérdés felvetését. A török uralom alatt álló Macedóniára Bulgária teljes egészében, Szerbia pedig részben tartott igényt, a kilencvenes évek első felében azonban létrejött a bolgárokkal együttműködő, de végső soron önállóságra törő macedón forradalmi bizottság. Ennek ellen- súlyozására Szófiában saját macedón bizottságot hoztak létre, amely 1902-ben előkészítetlenül, elsietve felkelést robbantott ki. Ezt a törökök a szokásos kegyetlenséggel törték le, de az összetűzések változatlanul napirenden voltak. Törökország beavatkozással vádolta Bulgáriát, és csapatokat vont össze a határon, Oroszország pedig mérsékletre intette a bolgárokat. A kormány ugyan engedett a nyomásnak, de Ferdinánd, tartva a szerb követelésektől, 1903 januárjában a macedón forradalmi bizottsággal újabb felkelésben egyezett meg, amely augusztus 15-én tört ki. A felkelést sem Oroszország, sem a Monarchia nem támogatta nyíltan. Magyarországon a közvélemény, mivel az orosz befolyás további növekedésétől és Törökország további gyengülésétől tartottak, a felkelés ellen fordult. Szeptember 5-én Bulgária, Szerbia és Montenegró közös elhatározással mozgósítást rendelt el, beavatkozásukra azonban végül nem került sor. A felkelés leverését követően a macedón kérdést II. Miklós mürzstegi látogatása zárta le 1903 őszén. A két nagyhatalom külügyminisztere mérsékelt reformprogramot dolgozott ki Törökország számára.74 A dualizmus egyre inkább elmélyülő válsága és a balkáni események között látszólag nem volt összefüggés. A valóságban azonban - a felszín alatt - a Monarchia helyzetére és így a belpolitikára szinte közvetlen befolyással volt mindaz, ami a Balkánon történt. Az ottani események szorosan érintették a Monarchia nagyhatalmi helyzetét, a status quo fenntartása csak átmenetileg jelentett reális lehetőséget. Ezzel viszont megnőtt a Monarchia véderejének a jelentősége, és az udvar számára egy pillanatig sem lehetett kérdéses a hadsereg egysége. 73 A Monarchia balkáni politikájához lásd Diószegi 1970. 74 A balkáni eseményekről lásd Niederhauser 1959, Niederhauser 1972.
