Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 4. A tüzérségi lőszergyártás. Harc a megrendelésekért
214 IV. A csepeli gyár évekre szóló rendkívüli tengerészeti hitel terhére a szükséges tüzérségi lőszereket. Ez 12 millió korona felosztását jelentette, s ebből 2-2 millió jutott Weiss Manfrédnak, Resicának és Diósgyőrnek. A két illetékes magyar minisztérium tiltakozott a változatlanul érvényben lévő felosztási kulcs felrúgása ellen, de ez a tényeken már nem változtatott.55 A hadi szállítások területén a haditengerészet megrendeléseinek elnyerése bizonyult a legnehezebb feladatnak, és bármennyire sérelmezték is ezt a magyar ipar vezető tényezői, a haditengerészet fenntartásai nem voltak teljesen megalapozatlanok. A Danubius Hajógyár igazgatója joggal panaszkodott: „Kétségtelen, hogy saját országunk hadi erejéről van szó és a közös vámterületen maradunk, de a k.u.k. Kriegsministerium Marinesectionjához56 való közeljutás, bizalmának elnyerése és igényeinek kielégítése nehezebb feladat volt magyar vállalat részére, mint bármely más, távoli ország haditengerészetének kiszolgálása.” Weiss Manfféd már korábban is kapott jelentősebb megrendeléseket a haditengerészettől, de ez nem jelentette a lehetőségek teljes kihasználását, miután elsődlegesen hüvelyeket és kisebb kaliberű lövegeket szállított. A tényleges áttörést az említett rendkívüli hitel alapján kiadott megrendelések jelentették. Wekerle Sándornak igaza volt, amikor a magyar kvóta arányának megfelelő megrendelésekért folytatott harcról kijelentette, hogy „e magyar törekvéseket nem a pártok verekedték ki, hanem Weiss Manfréd azzal, hogy olyan gyárat teremtett, amelyik ki tudta elégíteni a kívánalmakat”.57 Nem kétséges, hogy a megrendelések elnyerésében komoly szerepe volt a witkowitzi gyárnak, hiszen a közös anyagi érdek a súrlódások ellenére szorosan összefűzte a szerződő feleket. Weiss Manfréd már korábban több esetben együtt lépett fel a Hadügyminisztériumban az ausztriai szállítókkal például árkérdésekben, ez a kör 1911-ben kibővült a befolyásos Witkowitzer Bergbau- und Eisenhütten-Gewerkschafttal. A lövedékek gyártását és kipróbálását a witkowitzi szakemberek irányították. Az első csepeli 15 cm-es gyújtógránátok kipróbálására 1912-ben került sor Witkowitzban. A 30,5 cm-es gyújtógránátok jelentős része az edzés közben megrepedt. Májusban mintát küldtek belőlük Witkowitzba, de később is nagy selejttel dolgoztak.58 A tüzérségi lőszergyártás növelése érekében Csepelen bővítették a lövedékmegmunkáló műhelyeket, speciális gránátesztergákat és egyéb forgácsoló gépeket szereztek be. A nagy kaliberű lövedékek felosztási kulcsának megváltoztatása nem került le a napirendről. 1912 előtt a Pénzügyminisztérium és Diósgyőr még remélhette, hogy el55 ÖStA KA Zst KM MLA 19097A 12-1/12, 13-1/32-1,4; MNLOLK269 1910-60241/1351; MNL OL К 269 Állami Vasművek 4524/1910, 116422/1912; Berend-Ránki 1965. 44-45. p. 56 Cs. és. k. Hadügyminisztérium tengerészeti tagozata. 57 A haditengerészetre vonatkozó idézetet lásd Szekeres 1963. 637-638. p; Wekerlét idézi Kun 1933. 76. p; ÖStA KA Zst KM MLA MS 1911/4G 1/13,28,313,4/1,66. 58 MNL OL Z 402 37a; MNL OL Z 403 1.
