Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

IV. A csepeli gyár - 1. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai

IV. A csepeli gyár

179

6. kép. A csepeli gyár látképe, 1894. Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény

utcai központi irodában működött. Csepelen Stem Richárd igazgató gyakorlatilag egy személyben irányította a teljes termelést, lakása is a gyártelepen volt.

Éjszakánként a gyár teljesen kihalt, az igazgatón kívül mindössze a honvédség őrsége tartózkodott ott. 1896 utolsó napjainak egyik éjjelén, amikor tűz ütött ki a gyárban, az ott lévők teljesen magukra maradtak az oltással, semmiféle riasztásra nem volt lehetőségük. Végül csak ötórás küzdelem után sikerült eloltani a tüzet, s az anyagi kár ennek megfelelően tetemes (11 500 forint) volt. Teljesen leégett a munkaterem - amely (mintha Wajda filmjét látnánk) nem is volt biztosítva -, és mintegy 110 ezer kész töltény semmisült meg.

Az első komolyabb tűzvész nem akasztotta meg a gyár fejlődését. 1896 februárjában Weissék nagyon olcsón megvásárolták az eddig csak bérelt területet. Ekkor már több mint 20 épület állt a gyártelepen. A mintegy 400 munkás tevékenységéhez szükséges energia biztosítására ebben az időben helyezték üzembe az első komolyabb gőzgépet (160 LE), a gépek kötélmeghajtással működtek.2

Az új gyártelep termékeinek első szélesebb körű bemutatására az 1894-es bécsi élelmezési és hadügyi kiállításon került sor. Az igazi elismerést azonban a millenniumi kiállítás hozta meg. A Weiss-féle gyár ebben az időben a közös hadseregnek, a magyar

2

MNL OL К269 1894-50610/1060; MNL OLZ402 115; ÖStA KA Zst KM MLA 1896. 7A 12-6/101.