Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 3. Csepel
176 III. A csepeli gyáralapítás előzményei és kulturális szerepe, munkaerő-, tőke- és árupiaca), ezekhez járult Csepelen az olcsó — bár szakképzetlen - munkaerő és az alacsony telekár. Annak, hogy a peremterület a főváros szerves részéve válhasson, előfeltétele volt a közlekedés. Csepel ezzel 1912-ig egyáltalán nem rendelkezett, a HÉV csepeli vonalának megépítése pedig csak részben oldotta meg a problémát. A Weiss fivéreknek ezt a nem lebecsülendő hátrányt már csak a lőszergyártás veszélyessége miatt is vállalniuk kellett. A település ugyanakkor éppen azáltal tette lehetővé a gyár korlátlan bővítését, hogy 1892-ig az ország kapitalista átalakulása szinte teljesen érintetlenül hagyta. A magyar történelemben nemcsak a Weiss Manfréd gyár fejlődése egyedülálló, hanem egy falu lakosságának a csepelihez hasonló ütemű felduzzadása is. Ezzel a közművesítés eleve nem tarthatott lépést — bár 1912-ben a villanyt is bevezették Csepelen az elmaradás azonban jóval jelentősebb volt az indokoltnál. Vitatható kérdés, hogy kinek a feladata lett volna a község fejlesztése. Nem kétséges, hogy budapesti gyár esetén ez a fővárosra hárult, Csepel azonban közigazgatásilag ugyanolyan falu maradt, mint amilyen a gyár megalapítása előtt volt. A megye közigazgatási bizottsága a miniszterelnökhöz felterjesztett jelentéseiben mindössze két probléma megoldásához kérte a kormány segítségét: elvétve a közoktatás javításához - amelynek helyzete Csepelen semmivel sem volt rosszabb az átlagosnál és szinte refrénszerűen ismételgetve a rendőrség hatáskörének kiterjesztését követelték. Egyébként 1907-ben csupán hat közrendőr és a vezetésükkel megbízott rendőrbiztos alkotta a karhatalmat Csepelen.76 Falu és gazdasági termelőegység szoros szimbiózisa önmagában még nem rendkívüli jelenség. Csepelen mégis egyedülálló fejlődés zajlott le. Az átalakult együttélést fogalmazta meg a gyereklányként a gyárba került munkásnő: „Látni a falun, hogy rátapad a gyárra és abból él. A gyár a község szíve, és jaj neki, ha az megáll, mert akkor nincsen munka, nincsen kenyér. Ezért féltik ezt a gyűlölt szívet.”77 76 MNL OL К 26 - XXXVII. 1903/1524, 1909/824, 1910/1101, 1913/1369, 1914/1148; BFL IV.1426 Csepel 12. 77 Csepeli 1934. 5. p.
