Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez

II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez 145

család a magyar nagyburzsoázia fejlődésének sajátos, egyedülálló típusát testesíti meg. A Hatvany-Deutsch család kapcsán már említett Chorin Áron Morvaországból származott, tanulmányai egy részét még Prágában végezte, s bár papnak készült, kezdetben kereskedéssel foglalkozott. A Zsidó Lexikon megfogalmazása szerint azonban e téren „nem boldogult, és mert képzettsége és természete úgyis olyan pályára vonzotta, amelyben zavartalanul folytathatta tudományos kutatásait, elfogadta az aradi hitközség meghívását”. Végül életének utolsó 55 évét itt élte le, s a zsidó vallás megreformálásának legnagyobb tekintélyű képviselőjeként vált ismertté Magyarországon, sőt az emancipációs mozgalomban is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Chorin Áron életútja a tudósi, vagy legalábbis az értelmiségi pályát sugallta le- származottainak: fia, Chorin Károly Zakariás, majd unokája, Chorin Zsigmond ennek megfelelően orvos lett. Chorin Károly másik fia, - Zsigmond tíz évvel fiatalabb öccse -, Ferenc szintén értelmiségi pályán indult, jogot tanult Bécsben és Budapesten. Ügyvédként tért vissza szülővárosába, Aradra, ahol a helyi ellenzéki lap szerkesztője lett, vagyis számos hazai jogászhoz hasonlóan végül a politikai pályát választotta. 1867-től tagja volt az országgyűlésnek, ahol előbb a balközépet, majd a Szabadelvű Pártot képviselte. Miután azonban hű akart maradni korábbi balközép elveihez, 1876-ban kilépett a pártból, s ettől kezdve egyfajta mérsékelt függetlenségi politikát folytatott. A századforduló után az uralkodó kinevezte a felsőház örökös tagjává.

Chorin Ferenc pályájához azonban még egy korrekció tartozott: jogászi képzettsége teremtett alapot ahhoz, hogy a korszak egyik markáns politikai egyéniségévé váljon, később pedig politikai, szervezői tapasztalatai tették alkalmassá a Salgótarjáni Kőszénbánya elnökségére. A gazdasági életben tehát Kornfeld Zsigmondhoz hasonlóan egyfajta szakértő-hivatalnoki karriert futott be. Az általa irányított vállalat felívelésével párhuzamosan terebélyesedett Chorin szerepe a hazai gazdasági életben, s így lett számos bánya-, ipar- és közlekedési vállalat, illetve pénzintézet vezetője. Legenergiku- sabb kezdeményezője volt a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) megalapításának, amelynek kezdettől egészen haláláig elnöke volt.

A GYOSZ a közhiedelemmel ellentétben alapvetően nem a munkásság szerveződésével szemben jött létre, ez 1902-ben eleve értelmetlen lett volna. Megalakulása sokkal inkább összefüggött a liberalizmus hanyatlásával a századfordulón. A hazai nagyburzsoázia nemcsak létét, de megerősödését is ennek a liberalizmusnak köszönhette. Éppen ennek visszaszorulása, az „agrárius” politika feléledése vetette fel a hazai gyáripar önálló érdekképviseletének szükségességét. Ezt a szerepet természetesen sem az Iparegyesület, sem a kereskedelmi és iparkamarák nem tölthették be. Chorin Ferenc időszakában a GYOSZ éppen ezen a téren érte el a legkomolyabb eredményeket. Jellegéből adódóan persze már 1904-1905-től igyekezett összehangolni a gyáriparosok stratégiáját és taktikáját a szakszervezetekkel szemben is.

Ifj. Chorin Ferenc minden szempontból apja nyomdokain haladt. Szintén jogot végzett, egyetemista korában maga is a politikai karrier gondolatával kacérkodott, majd