Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez

II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez 137

A három korán kiemelkedett tőkés család közül az Ullmannok rokoni kapcsolatai a leghomályosabbak. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy az utókor puszta névazonosság alapján két különböző családot hozott rokonságba. Feltűnő, hogy a család egyik ága - éppen az, amelyiknek talán semmi köze sincs a másik kettőhöz a Szitányiak felemelkedése sok szempontból hasonlít a Wodiánerekéhez és a Harkányiakéhoz. Ez a család szintén nyugatról származott, de nem a Monarchia cseh vagy morva területéről, hanem Bajorországból. Ullmann Mór pesti nagykereskedő már 1825-ben nemeslevelet kapott, majd szerepet játszott a Védegylet által létesített gyáralapító társaság választmányában, és kezdeményezője volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapításának. A szitányi Ullmannok azonban a dualizmus gazdaságában már nem játszottak meghatározó szerepet.

A család másik ágának tartott baranyavári Ullmannok, illetve a témánk szempontjából jelentéktelen erényi Ullmannok nemcsak hogy nem tartoztak a nagyburzsoázia korán felemelkedő csoportjába, de ennek megfelelően asszimilációs folyamatuk is eltérő volt. A család teljes bizonyossággal csak a Tolna megyei Tevel községig vezethető vissza, ahonnan II. József említett rendelete után Pécsre került. A hetvenéves korában baranyavári előnévvel nemességet nyert Ullmann Mór György már Pécsett született. A kereskedőcég az ő irányítása alatt tette át székhelyét a fővárosba, majd a kiegyezés körüli években megtaláljuk a malomalapító tőkések között, s nem sokkal később számos vállalat és társaság igazgatóságában. Hét lányának házassága is viszonylag pontosan jelzi a család helyét a felemelkedő magyar burzsoáziában. Vejei bár sikeres zsidó kereskedők, bankárok és értelmiségiek, mégsem jelentettek az Ullmann-család számára valamiféle előrejutást. Az, hogy Mór György ilyen eredményesen házasította ki, és látta el feltehetően nem kis hozománnyal lányait, a család vagyoni helyzetét is tükrözi.

Ullmann Mór György legidősebb fia, Emil az apai utat folytatta, de a családi vállalkozást nem sikerült jelentősen bővítenie. Bár a közéletben nem volt olyan aktív, mint a nála két évvel idősebb Weiss Berthold, pályafutása sok szempontból az övére emlékeztet. Vagyis mint legidősebb fiú továbbvitte a családi céget, emellett különböző más vállalkozásokban is részt vállalt, így például a váci Első Magyar Szövő- és Kötőgyárban (lásd Weiss В.), de ezek közül egyik sem válik számára sorsdöntővé. О is egyfajta átmenetet képezett apja és öccse nemzedéke között. Az már csak véletlen, hogy halálának időpontja is szinte egybeesett Weiss Bertholdéval.

A középső Ullmann-fiú, Pál ügyvédi pályára lépett, s bár ezzel nem szakadt meg kapcsolata a gazdasági élettel, témánk szempontjából - az erényi Ullmannokhoz hasonlóan - nem bír jelentőséggel. Nem így a legifjabb fivér, Ullmann Adolf. Ha bátyja életútját Weiss Bertholdéhoz hasonlítottuk, akkor még kézenfekvőbb a párhuzam közte és az ifjabb Weiss között. Nem pusztán arról van szó, hogy Ullmann Adolfot már ifjú-, mondhatni gyermekkorától szoros barátság fűzte Weiss Manfrédhoz, hanem sokkal inkább közös mentalitásról. Ismereteink alapján képtelenség e közös mentalitás pontos gyökereit kimutatni. Feltételezhető, hogy a Kereskedelmi Akadémián eltöltött