Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 6. Rövid kitekintés. Az ipartámogatás külföldön
114 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában továbbá, hogy amíg a magyar ipartámogatás egyik mozgatója a közös vámterület volt, addig a balkáni nemzeti keretek között zajlott. Ezek az országok formálisan vámokkal védhették volna kialakuló iparukat, de a valóságban ezt több okból nem tehették meg. Egyrészt nem függetleníthették magukat a világpiactól és így a világpiacon uralkodó gazdasági felfogástól, másrészt a saját belső piac szűkössége elzárkózás esetén is erősen behatárolta volna az iparfejlődés lehetőségeit. Hiszen amíg a fejlettebb országokban az egységes nemzeti piac minden esetben az addigi piac kitágítását jelentette, addig a balkáni állapotok csak eleve szűk piacot kínáltak, s ezen a törökök ellen eredményesen folytatott felszabadítási harc sem változtathatott lényegesen. Magyarország a modernizáció során nem nélkülözhette a külföldi tőke és technológia segítségét, és ugyanez igaz a Balkánra is - azzal a különbséggel, hogy a balkáni országokban jóval jelentősebb volt a külföldi befektetők szerepe, és sokkal kevésbé járult hozzá saját nemzeti burzsoázia kialakulásához. A különbségek minőségét már az is mutatja, hogy a Balkánon a magyar fináncburzsoázia is tőkeexportőrként lépett fel. Azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a Magyarországon követelésként ugyan jelentkező és eleve bukásra ítélt, de a kormánypolitika szintjére sohasem emelkedő iparpártolás több balkáni országban adminisztratív úton valósult meg. Ez a jelzett szűkös piaci lehetőségek minél teljesebb kihasználását szolgálta, de a versenyképesség csökkenésével járt együtt. Létezett állami iparfejlesztés kimondottan keleti iparosodó országokban, így különösen Oroszországban és Japánban is, ennek jellege és funkciója azonban - érthetően - lényegesen eltért az ismertetettektől. A magyar iparfejlesztés hatott a közös kormányzatra is, amely már jóval az annexió előtt intézkedéseket hozott a boszniai ipar előmozdítására. Ennek külön érdekessége az a mód, ahogy a magyar ipari és pénzügyi érdekeltségek reagáltak. Igaz, ezek a körök Magyarországon is elutasították a „mesterséges”, tehát megfelelő létalapot nélkülöző ipar létrehozását, reakciójuk ezzel együtt is kísértetiesen emlékeztet a magyarországi iparfejlesztés ausztriai fogadtatására. A Magyar Pénzügy például a következő szavakkal kommentálta a boszniai ipar- fejlesztést: „A mesterséges ipamevelés és az állami protekcionizmus túlhajtásának valóságos mintájává lett Bosznia, ahol a józan és takarékos gazdasági fejlesztés helyett államosdit játszanak s kiviteli fantomokat kergetnek. Képtelen áldozatok segítsége mellett erőszakkal nagyipart akar teremteni Kállay Béni323 a bosnyák hegyek között s egyre-másra emelkednek odalenn az olyan gyárak, melyek semmiféle kontaktusban 323 Kállay Béni történész, Balkán-szakértő, a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Andrássy Gyula miniszter hívta a közös külügyminisztériumba 1867-ben, belgrádi főkonzul lett. 1875-1878 között szabadelvű képviselő volt, majd visszatért a külügyminisztériumba. 1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s így az 1878-ban megszállt (okkupáit) Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit 1903-ban bekövetkezett haláláig látott el.
