Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város területének terjeszkedése - városszépítés, várostervezés

a tervszerű és színvonalas építkezés biztosításán, új terek, középületek kialakításán kívül kiterjedt a közegészségügyi kérdésekre is: a csatornázásra, a folyópart és a vásártér szabályozására, útburkolásra, nyilvános sétány létesítésére és még számos más részletkérdésre. A nagyszabású városrendezési és szépítési tervek végrehajtására, más európai fővárosokkal ellentétben, nem álltak rendelkezésre állami, kincstári pénzforrások. A javasolt építkezések finanszírozására létrehozott Szépítési Alap lényegében csak a városi erőforrásokra támaszkodhatott. Az előirányzott egymillió-kétszázezer forintot három forrásból kívánták biztosítani: nagyobb részét a városi telkek értékesítése során befolyt bevételekből, kisebb részét a városi pénztár hozzájárulásából és a polgárság adakozásából. így nem csoda, hogy a viszonylag korai, nagyarányú városrendezési koncepciónak, pénzhiány miatt, csak egy kis része valósult meg, de a Bizottság működésének idejére esett számos művészi kivitelű, immár nemcsak közigazgatási és egyházi célú, hanem kulturális, polgári igényeket kielégítő középület emelése, mint például a Nemzeti Múzeum, a Német Színház, a Nemzeti Színház, a Vigadó, a pesti kereskedők díszes székháza, a Lloyd palota, amely a Nemzeti Kaszinónak is otthont adott. A magánépítkezések terveit is a Szépítési Bizottmányhoz kellett jóváhagyásra beterjeszteni, így a bizottságnak is szerepe volt sok igényes külsejű palota, bérház és lakóház emelésében, az egységes pesti klasszicista városkép kialakulásában, melyben nagy érdemei voltak a kor két legnagyobb építőmesterének, Pollack Mihálynak és Hild Józsefnek. A szerepéhez méltó nagyvárosi külsőt Pest paradox módon az 1838. évi árvíz óriási pusztításának köszönhette, amely a pesti épületeknek csaknem kétharmadát romba döntötte, s a két városban mintegy ötvenezer embert tett hajléktalanná. A Duna hullámainak elsősorban a külvárosok silány anyagból, korszerűtlenül épített házai estek áldozatul. Az árvíz után kiadott építési szabályzat - első a maga nemében - az építtetőktől jó minőségű építőanyag felhasználását, a statikai követelményeknek megfelelő falvastagság betartását követelte meg, s előírásokat tartalmazott a homlokzatok kialakítására vonatkozóan is. A szabályzat készítőinek figyelme az alapvető közegészségügyi követelmények betartatására is kiterjedt. Pest négy év alatt nagyjából kiheverte a hullámok pusztításait. Az árvizet követő rohamos és tömeges újjáépítés talán az egyes épületek művészi kivitelének rovására ment, de a korábban erősen falusias küllemű külvárosok városiasodása ekkor indult meg, erőteljesen kidomborítva Pest nagyvárosi jellegét. 97