Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A főváros hatása vidékére

kereskedelmi tőkének növekedésében, a pesti nagykereskedők külön csoportjának megjelenésében, a kereskedelem fokozódó szakosodásában, amely lehetővé tette, hogy a város a vásárok idején kívül is az országos kereskedelem központja legyen. Jellemző, hogy a pesti egyetem statisztikatanára, Schwartner Márton már a XVIII. század végén a várost Magyarország felnövekvő Londonának nevezte. A XIX. század elejétől Pestet a kortársak nemcsak országos jelentőségű, de az európai viszonylatban is jelentős vásár-városok egyikeként tartották számon. A vásári üzletkötések és a pénzforgalom nagysága megközelítette a lipcsei és frankfurti vásárokét; egy-egy pesti vásár forgalmát az 1820-as években 15-16 millió forintra becsülték, ennek több mint a felét a nyerstermékek értéke tette ki. A Duna mentén Bécs után Pest volt a legjelentősebb vásárváros. Az iparcikk kereskedelem tekintetében ugyan elmaradt mögötte, de a vízen és szárazföldi utakon ideözönlő nyerstermékek és állatok tömege egyedülálló volt Európában. A város egyúttal az importált iparcikkek fő elosztóhelyévé vált, szakosodott kereskedelme a vásárok idején túl is állandó kínálatot biztosított. A nagykereskedő cégek és gyári lerakatok működése nemcsak a nagybani, hanem a kicsínybeni árusítás terén is erősen befolyásolta a magyarországi kereskedelem fejlődését, és mint a vidéki kereskedők legfőbb beszerzési forrásai fokozták Pest kereskedelmi szerepének jelentőségét. A pesti kereskedőknek távoli városokban is voltak fióküzletei, és szinte minden nagyobb várossal közvetlen összeköttetésben állottak. A pesti kereskedelem tehát pezsdítően hatott az ország gazdasági fellendülésére, ezen belül közvetlen környéke, vonzásterülete gazdasági viszonyaira is. A főváros hatása vidékére A főváros mindennapos gazdasági kapcsolatai óriási területre terjedtek ki: vonzáskörzetének határai a Dunántúl keleti részétől a Tiszántúlig nyúltak. 1828-ban 110 település 227000 főnyi lakossága tekintette Budát és Pestet egyedüli piachelyének, míg további 124 település 372000 lakója más városok mellett látogatta rendszeresen vásárait. Egyetlen magyar városnak nem volt ilyen kiterjedt vonzáskörzete. A két város gyorsan növekvő lakosságának jelentős élelmiszer-szükséglete ösztönzően hatott vidékük mezőgazdasági termelésére. A legtöbb magyarországi várossal ellentétben a városok határán belül nem folyt számottevő szántógazdálkodás, csupán a bortermelés bírt, különösen Budán, fontossággal. A két város né89