Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 4.) A városi társadalom

A szakmák többsége azonban ekkor még nem volt céhekbe szervezve. A Jogkönyv kifejezetten csak az ötvösök, mészárosok, valamint a harangöntők, bádogosok, lakatosok, sarkantyúgyártók, dróthúzók és tügyártók közös céhét, továbbá a kalmárokét, azaz egy kereskedő szakmáét említi. A közösen említett kesztyű-, tarsoly-, erszénygyártók, öv- és harisnyakészítők is céhet alkothattak, ugyanis 1495-ből fennmaradt az erszény gyártók, kelmefestők és kesztyűsök céhe által kiállított oklevél. Azaz egyes kisebb szakmák közös céhbe tömörültek, mások pedig nem rendelkeztek érdekvédelmi szervezettel. Valószínű azonban, hogy az említetteknél több céh működött, csak adat nem maradt fenn róluk. Jóval nehezebb az alsóbb rétegek helyzetét ismertetni. Ide tartoztak a szegények, akiknek zöme nem is rendelkezett polgárjoggal. Hozzájuk számíthatjuk az iparos legényeket és tanulókat, amíg le nem tették a mestervizsgát. Ebben az időben többségük eljutott odáig, addig azonban a plebejusok közé számítottak. Napszámosok, különösen a szőlőkben dolgozók, azaz a kapások is ide tartoztak. Minden nagyobb középkori városban, így Budán is számolhatunk a „tisztességtelen" foglalkozást űzőkkel, így a „szabad személyekkel", azaz a kéjnőkkel, a vándor zenészekkel és hasonlókkal. Az alsóbb rétegek egy részének sikerült felemelkednie. Igaz, hogy a késő középkorból, adataink vannak kapásokra, akik maguk is kisebb szőlőparcellákat szereztek, és esetleg feljebb is jutottak. Buda ezen kívül főváros volt, így sok olyan ember lakott itt, aki nem tartozott a polgársághoz. Hozzájuk számíthatjuk a királyi udvar és a hivatalok személyzetét, a bíróságok mellett működő ügyvédeket, igaz, ezeknek egy része polgárjogot is szerzett, vagy eredetileg is polgár volt, mint Budai György deák. Mint minden városban, Budán is nagy számban éltek egyházi rendhez tartozó személyek: részben a budai kolostorok és templomok papságát, részben a királyi udvarban szolgálatot vállaló főpapokat, és azok kíséretét számíthatjuk hozzájuk. Jelentős létszámú zsidó is élt a városban. Mint említettük, a zsidónegyed eredetileg a palotához vezető nyugati utcában, később a Várhegy északi részén terült el. Bár Nagy Lajos 1360 körül kitelepítette Magyarországról őket, rövidesen visszaengedte. A zsidók királyi kamaraszolgának számítottak, így az uralkodó védelme alatt álltak, amiért külön adót fizettek neki. Belső önkormányzattal rendelkeztek, a keresztények és zsidók ügyében pedig egy un. zsidóbíró, rendesen egy városi tanácstag ítélkezett. Tőle az országos zsidóbíróhoz kellett fellebbezni, aki lehetett a nádor, illetve helyette a budai várnagy, a tárnokmester, vagy más, akit a király kinevezett. 41