Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és az ostrom

érte. Ám az ö halálát sem a német fél szándékossága okozta, mint ahogy azt utólag évtizedeken át hangoztatták. Az ultimátumot a németek azért utasították el, mert Hitler parancsának engedelmeskedve az utolsó emberig védeni kívánták a várost. Ezután nyomban megindult a szovjet offenzíva, melynek mintegy a bevezetéseként Pestre órákig (hét-nyolc óráig) tartó szakadatlan pergőtüz zúdult három napon át. Az ostrom második szakaszajanuár 5-én vette kezdetét, amikor már lényegesen összeszűkült a pesti hídfő körüli osztromgyürü és megindultak az utcai harcok. Január 11 -étől már a föld alatt is harcok folytak, miután a csatornákon keresztül is támadtak a szovjetek. A lassanként a belvárosba visszaszoruló német és magyar cápátok megkezdték a Duna hidak felrobbantását (az aláaknázott Margit híd egy véletlen folytán már november 4-én felrobbant): elsőként, 14-én, a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd, majd a január 17-ike, Pest német kiürítése utáni napon az Erzsébet és a Lánchíd is a Dunába dőlt. S ezzel fizikailag reménytelenül kettészakadt a száz éve kőhíddal összekötött Pest és Buda: nemcsak az átkelés lehetősége szűnt meg ily módon, hanem egyszersmind hadászatilag is szembekerült egymással a két városrész. A pesti oldal ettől fogva a szovjet csapatok ellenőrzése alatt állt, a budai oldalon viszont a német és magyar csapatok berendezkedtek a végsőkig folytatandó védekezésre. A Buda szovjet birtokba vételéért folyó küzdelem január 20-án indult meg, s ez a pesti oldal ostromától (védelmétől) eltérően hamarosan egyetlen szűk körzet, a Várnegyed elfoglalására-védelmére összpontosult. Budán is kegyetlen utcai harcok folytak, házról-házra araszolt előre-hátra a frontvonal. Február első napjaira azután a védősereg kelepcébe került, miután visszaszorult az orosz hadsereg által teljesen körbezárt Várnegyedbe. S noha Hitler soha sem adta beleegyezését a Pfeffer-Wildenbruch SS tábornok, a német csapatok parancsnoka által ismételten javasolt kitöréshez, ő végül mégis e mellett döntött. Február 11-én hozta meg súlyos döntését a német tábornok, s ennek értelmében még aznap este sor került az ekkor is még 44 ezer főt számláló védősereg kétségbeesett, inkább menekülésként ható kitörésére a budai Várból. A felszínen és a föld alatt (Ördög-árok) fejvesztve menekülő magyar és német katonák néhány napon belül vagy elpusztultak, vagy fogságba estek és legföljebb 3 ezren lehettek azok, akiknek ideig-óráig sikerült az erdőkben elrejtőzniük. A védősereg a kitöréstől számított négy nap alatt létszámának közel a felét elvesztette, ami legkevesebb 19 ezer ember halálát okozta. A hónapokon át szüntelenül folyó ostrom katasztrofális következményekkel járt Budapestre nézve. Nemcsak a katonai emberveszteségek és a zsidóüldözés kö242