Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és az ostrom

bombázásnak több mint ezer ember esett áldozatául. A mind veszélyesebbé váló városból tömegesen menekült a lakosság: április folyamán például százezren hagyták el Budapestet. Az őszi nyilas hatalomátvételt követő hónapokban tehát nyílt terror tombolt a városban. Az esztelen öldöklés végül a második világháború egyik legsúlyosabb, 102 napon át zajló nagyvárosi ostromába torkollt 1944 utolsó heteiben. Mivel Hitler november 23-án elrendelte, hogy a németek és magyar szövetségeseik a várost házról házra védjék, Budapest nem kerülhette el szomorú végzetét. A magyar főváros az ország viharos történelme folytán 15 alkalommal vált ostrom színhelyévé, de az 1944-45. évi harcok méretei és pusztításai mindegyiket messze felülmúlták. Az ostrom nemcsak a benne résztvevő katonák nagy száma, a bevetett harceszközök mennyisége, és a harcok hevessége, hanem a hihetetlenül súlyos emberáldozatok és épületkárok miatt is különösen emlékezetes lett. Az Alföld felől Malinovszkij marsall, a Dunántúl irányából Tolbuchin marsall irányításával támadó szovjet csapatok karácsony táján zárták véglegesen körül Budapestet és 1944. december 25-én fogtak hozzá a város 52 napig tartó közvetlen ostromához (ahonnan a nyilas hatalmi elit még az ostromgyűrű bezárulta előtt elmenekült). December 24-én Budapest német-magyar védőseregének a teljes (ún. élelmezési) létszáma közel 80 ezer fő volt, ebből azonban csak mintegy 35 ezer főt lehetett hadra fogni, ennyi volt az „ütközetlétszám", s ennek egyharmadát magyar csapatok adták. Velük szemben jelentős túlerő, kb. 100 ezer szovjet katona sorakozott fel. A védők szempontjából súlyosabban esett a latba, hogy létszámukhoz mérten viszonylag csekély mennyiségben állt a rendelkezésükre lőszer, a nehézfegyvereiket sem tudták kellően kihasználni és alakulataik számottevő része nem vett (végig) részt a harcokban. Első lépésben a pesti oldal ostromára került sor 1944. december 25. és 1945. január 18. között. A támadó szovjet csapatok az ostrom elkerülésére tett utolsó erőfeszítésként december 29-én két parlamentert küldtek a védőkhöz a megadási ultimátum átadása végett. A pesti oldalon Steinmetz Miklós századosnak kellett volna átadnia az ultimátumot, ám el sem jutott a német vonalakhoz, mivel a dzsip, ami szállította, az Üllői úton aknára futott (ugyanakkor Steinmetz holttestében a későbbi boncolás során puskagolyót is találtak). Az viszont biztos, hogy nem tudatos lépés vezetett a parlamenter halálához. A budai oldalon Hja Afanaszjevics Osztapenkó százados sikerrel teljesítette küldetését, a visszafelé vezető úton azonban heves aknatűz érte a néhány tagú delegációt, s ennek során Osztapenkót halálos lövés 241