Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Budapest mint kulturális központ
A főváros irodalmi élete nagyrészt a Nyugat folyóirat vonzásában zajlott, melynek első nagy nemzedéke az 1930-as évek derekáig, olykor az évtized végéig meghatározó szerepet töltött be irodalmunkban. A harmincas években fellépő új írónemzedék egy része a falukutató népi tábor (lapjuk a Válasz), másik része az urbánus írói csoportosulás (lapjuk a Szép Szó) körül tömörült. A fővárosi irodalmi élet központjai azonban továbbra is a müvészkávéházak voltak, melyek még ekkor is a virágkorukat élték. Az irodalom számára a korábbiaknál nagyobb nyilvánosságot biztosítottak az 1929-től évi rendszerességgel megrendezett könyvhetek: 1933-ban a könyvhét keretében 106, a következő évben 150 sátorban árulták az újonnan kiadott könyveket. Ezzel együtt a könyvkiadás is számottevően fellendült. A liberális és konzervatív beállítottságú, régóta meghatározó magán kiadóvállalatok mellett ebben a korszakban léptek színre az állami, valamint a népi irodalom megjelentésére vállalkozó kisebb kiadók (ezek közül több is jobboldali irányban kötelezte el magát). Az új kiadók közül a Turul, a Magyar Élet, a Cserépfalvi és az Officina külön is megemlíthető. Az írott sajtó sok tekintetben folyamatosságot mutatott az előző korszakbélivel. A húszas években töretlennek bizonyult a liberális sajtó uralma élén Az Est-konszern lapjaival. A Pesti Napló, Az Est (a legbudapestibb újság), a Magyarország, illetve a konzervatívabb színezetű Pesti Hírlap voltak a Horthy-kor legolvasottabb sajtóorgánumai. Bethlen 1925-ben kormánylapot alapított (Budapesti Hírlap) és félhivatalos lapnak számított a Pester Lloyd. A hírszolgáltatást a Magyar Távirati Iroda könnyítette meg. Az említetteknél baloldalibb sajtót ugyanakkor a liberálisdemokratikus Újság, az Esti Kurír, a polgári radikális Világ (1926-ig), majd a Magyar Hírlap, végül a szocialista gondolatkört a Népszava képviselte. Az 1930-as években megjelent a színen és mind hangosabbá vált a jobboldali, olykor nyilas publicisztika (Függetlenség, Új Magyarság, Virradat), 193 8-ban pedig megindult a Magyar Nemzet, az antifasiszta népfront majdani szócsöve. A kor új, igen gyorsan terjedő médiuma a rendszeres adással 1926-tól jelentkező rádió, melynek Budapesten 1927-ben 40 ezer, egy évtized múltán már 134 ezer előfizetője akadt. A főváros a Horthy-korban kezdett nemzetközi kisugárzású komolyzenei központtá válni. Bartók, Kodály és Dohnányi ösztönző hatása mellett a neves külföldi zenekarok és operaénekesek budapesti vendégszereplései is nagyban hozzájárultak ehhez, valamint az, hogy időközben fellendült a hazai operajátszás. A színházi életet ugyanakkor egymással ellentétes tendenciák határozták meg. Miközben a Nemzeti Színház főként Hevesi Sándor igazgatása idején (1923-32) megújult 236
