Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Városépítés, infrastruktúra és a városgazdálkodás

vek ellenére - végül elmaradt. A két város Óbuda magasságában megvalósuló összeköttetését a felépítendő Árpád híd oldotta volna meg, melynek munkálatai 1939-ben megindultak ugyan, ám a háború miatt az építkezés végül 1943-ban abbamaradt. A Nagykörúton belül a két háború között nem folyt már semmilyen érdemleges városépítési tevékenység, s ha történt egyáltalán valami, az is torzóban maradt, mint a tervezett és meg is kezdett Madách út, amely az Erzsébetváros átvágására szolgált volna. A Nagykörúton túl a Fiumei úton 1931-ben felépült a város egyik legmagasabb épülete, az OTI székház és egyúttal átépült a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) tér. Legjelentősebb változás talán a századelőn megváltott Margitszigeten történt, ahol 1930-ban elkészült a fedett Nemzeti Sportuszoda, átépült a kibővített Nagyszálló (1933), és kialakult a hőforrás környezete (1935); végül 1937-ben a Palatínus strandfürdő, a következő évben pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpad is megnyílt. Budán a hosszú időn át csak katonai gyakorlótérként használt Vérmezőt ebben az időben parkosították, a környékét pedig magas bérházakkal építették be. A Lágymányos fejlesztése során az egyházi építkezések kaptak elsőbbséget: itt létesült a cisztercita gimnázium és templom, illetve a Szent Margit rendház és gimnázium. A külvárosok, melyek népessége a belső kerületek lakosságánál jóval gyorsabban nőtt, kevésbé látványosan, de szintén átalakultak némileg a Horthy-kor negyedszázadában. Ezek némelyike kifejezetten gyárövezetnek számított (Kőbánya, külső Ferencváros, a Lágymányos egy része), de Angyalföld például éppen ekkor kapott lakófunkciót. Az OTI magdolnavárosi (angyalföldi) telepének a felépítése (a munkák 1940-ben indultak meg és végül 750 családi házat eredményeztek) lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy Angyalföld vegyes beépítésű zónává változzék. A társadalom ellenkező pólusán helyet foglaló jómódú polgárság viszont Buda még beépítetlen és a Dunához közeli fekvésű dombjait, tehát a város azon részeit igyekezett elsősorban megszállni, ahol összefüggő családi ház és társasház építésére nyílt mód: így az 1930-as években megtörtént Rózsadomb, Pasarét, Németvölgy és Farkasrét beépítése. A budai hegyek bekapcsolása az autóbuszközlekedési hálózatba s nemkülönben a fogaskerekű vasút villamosítása tovább siettette a város ilyen irányú térbeli terjeszkedését. A Horthy-korban a századfordulóhoz viszonyítva kevesebb középület készült Budapesten, s ezért a modern építészet legfőbb próbakövévé többnyire a lakóházépítkezés vált. A Bauhaus eszményének megfelelően az újonnan épített bérházak 227