Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Szuburbanizáció és a lakásnyomor

erők sikeresen elhárították a központi hatalom folyton erősödő centralizációs törekvéseit. Budapest „végnapjaiban", a Horthy sikertelen kiugrási kísérletét követő nyilas uralom idején azután beteljesedett az autonómia teljes felszámolásának addigi folyamata. Az 1944. november 8-án kinevezett nyilas polgármester, Mohay Gyula, november 14-iki „beiktatásával", valamint, hogy a kiugrást katonai téren meghiúsító Hindy Iván vezérezredest a nyilas vezetés november 29-én „Budapest székesfőváros területén magyar vonatkozásban teljhatalommal" ruházta fel (a legfőbb hatalom egyébként a Budapest-hadtestcsoport parancsnoka, a német Kari Pfeffer-Wildenbruch tábornok kezében volt az ostrom időszakában, aki azonban már a németek bevonulása, vagyis március 19-e óta a helyzet ura volt). A főváros ezzel mindennemű önrendelkezését elvesztette. Szuburbanizáció és a lakásnyomor Trianon eredményeként drasztikusan módosultak az ország népességi arányai, ezzel együtt Magyarország némileg urbanizáltabbá vált. A területileg és népességében egyaránt megváltozott országban a főváros helye is számottevően módosult: a 8 millióra apadt népességből egynyolcad esett Budapestre. Az ekkor már határozottan „vízfejjé nőtt" főváros ugyanakkor a századelőtől egyre lassuló ütemben nőtt tovább és a dinamizmus hiánya jellemezte később is a város népességfejlődését A népesség száma 1920 928.996 1930 1.006.184 1941 1.164.963 A népesség évi növekedése a húszas évtizedben egy százalék alatt maradt, a harmincas években is csak kevéssel haladta meg ezt a szintet, holott a múlt század utolsó két évtizedében annak üteme az évi 4%-ot is elérte, sőt időnként túl is szárnyalta. A demográfiai pangásnak a bevándorlás mérséklődése mellett a termé219