Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A „bűnös város" és politikai következményei

polgármesterré választásánál." Őrá hárult az a feladat, hogy „tiszta" helyzetet teremtsen abban a városban, amely hagyományosan a modern liberális és kozmopolita polgárságnak volt a fellegvára. Hiszen, írta egy jobboldali kereszténypárti politikus 1920. március végén, „a fővárosban még mindig a régi szabadkőműves Wirtschaft van. Ezt a régi várát a szabadkőművességnek le kell rontani, meg kell semmisiteni [...] Itt tisztogatásra van szükség". Ehhez a kormány a maga részéről úgy járult hozzá, hogy hamarosan kidolgozta egy új fővárosi törvény tervezetét, amely elnevezéséhez híven a „szükségessé vált átmeneti intézkedéseket" volt hivatott foganatosítani. így a virilizmus eltörlése mellett, amely a gazdag (zsidó) nagypolgárság egy részének a törvényhatósági bizottságból való kirekesztését jelentette, a nemzetgyűlés által nemsokára elfogadott törvény (1920. évi IX. te.) valamelyest tovább szűkítette a választójogosultak számát és egyúttal megnövelte a kormány befolyását a városi autonómia ügyeire is. További érdemi változást hozott (ennek előzményei a századelőig nyúlnak vissza), hogy 1919 őszétől a szavazók és a városatyák községi politikai pártokba, vagy azok köré tömörültek. A helyi politikai pártok négy irányzatot képviseltek. 1939-ig huzamosan az 1920-ban alakult Keresztény Községi Pártnak (Wolff Károllyal az élén) volt meghatározó szerepe. Ez a bethleni kormányzattól jobbra álló keresztény-szocialista politikai erő nem titkolta antiszemita orientációját. Ellensúlyozására Bethlen István 1925-ben hozta létre az Egységes Községi Polgári Pártot, amely a mindenkori kormánypárt vonalához igazodott. Az 1930-as években a kormánypárt Gömbös Gyula által kezdeményezett átszervezése idején azonban a községi kormánypárt egy része is eltávolodott a parlamenti kormánypárttól, mert ellenezte annak folytonos jobbra tolódást. 1934 elején meg is alakult a községi pártok „alkotmányvédő szövetsége" azért, hogy hathatósan fellépjenek Gömbös centralizáló törekvéseivel szemben. Gömbösnek végül sikerült bizonyos kompromisszumok árán a parlamenttel elfogadtatnia az új fővárosi törvényt (1934. évi XII. te.) és a vele szembeszegülő keresztényszocialista községi poltikai erők nagy részét is le tudta szerelni. A közgyűlés összetételét és pártviszonyait közvetlenül befolyásolta a baloldali ellenzék kétségtelen megerősödése. Az országos politikától eltérően a főváros politikai életében a liberális és a szociáldemokrata erők igen komolyan nyomtak a latban. 1920-tól képviseltette magát a közgyűlésben Vázsonyi Nemzeti Demokrata Pártja, majd bekerült Rassay Károly liberális polgári pártja, valamint a Kossuth Párt is, mely utóbbi Károlyi Mihály híveit és a polgári radikálisokat gyűjtötte egy216