Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A „bűnös város" és politikai következményei

hivatott május elseje megünnepléséhez díszlet gyanánt használták fel. Különösen emlékezetesnek bizonyult, ahogy a még teljesen el sem készült ezredévi emlékmüvet ténylegesen és szimbolikusan is át-, illetve felöltöztették. Elsőként az emlékmű király galériájának Habsburg-szobrait távolították el. A május elsejei átalakítás során pedig az emlékművet (és a város számos más épületét) óriási vörös leplekbe burkolták. A királygaléria két íve így két vörös falként hatott, melyen egyedül a „Világ proletárjai, egyesüljetek!" hatalmas betűkből rótt felirat díszelgett. Az oszlopot elfedő vörös obeliszk előtt pedig fehér szoborcsoportot helyeztek el: Marx egy vasmunkás és egy bányász társaságában került az emlékmű közepébe. Másodikként a június 24-ei ún. krisztinavárosi ellenforradalom juttatott Budapestnek különleges szerepet. A kommün a zendülés leverését azonban alig egy hónappal élte túl (augusztus 1.) és ezt követően új korszak kezdődött az ország és a főváros életében egyaránt. A „bűnös város" és politikai következményei A tanácsrendszer bukásával hatalomra kerülő ellenforradalmi rendszer éles Budapest-ellenességével tűnt ki. A „bűnös Budapest" folyton emlegetett „megtisztítása", vagyis „kereszténnyé és nemzetivé" formálása lett a hatalomba a húszas évek elején visszatérő régi-új elit politikai programjának vezérelve. Ezért is került sor a város 1918/19 előtti vezetésének gyors menesztésére. „A forradalom előtti törvényhatósági bizottságnak a legalitás címén az önkormányzati hatalomba való visszahelyezése-jegyzi meg Harrer Ferenc, a Bárczy-féle városvezetés egyik prominens képviselője -, az ellenforradalmi kormányzattól nem volt várható összetétele miatt. A polgármester és a tanács azonban ezt nem akarták tudomásul venni. Ám hasztalan ajánlották fel már az ellenforradalom másnapján 'lelkesedéssel egész erejüket és megingathatatlan érzésüket', és hiába fogadta a polgármester néma alázattal városának a 'bűnös Budapest' névvel való megbélyegzését, a halálharang nagyobb részük és vezetőjük fölött csakhamar megkondult. Az első ellenforradalmi kormány mindjárt megalakulása után, 1920. március 29-én Sipőcz Jenő tiszti ügyészt nevezte ki kormánybiztossá. Ez a kinevezés már jelezte az új kurzus teljes szakítását a múlttal. E szándék mellett Sipőcz személye szinte adódott; ez a jogásztisztviselője a fővárosnak semmiféle kapcsolatban nem állt a régi vezetőséggel, sőt neve még szimbolikusan is hathatott, mert atyja ellenfele volt Bárczynak 214