Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A kultúra metropolisa

(és négy reáliskola) működött, 1896-ig azonban 12-re emelkedett a számuk és ezzel párhuzamosan megnégyszerődött a tanulók száma. Az alfabetizáció előrehaladása, a népesség iskolázottságának a javulása szempontjából különösen fontos volt az egyesítést követő negyedszázad, hiszen az alsó és középfokú iskolai képzésben részt vevő tanulók száma összességében 110%-al emelkedett. Az írni-olvasni tudás a hat éven felüli népességben az 1870. évi kevesebb mint 70%-ról 1896-ban így 80% fölé emelkedett. A tömegkultúrának a szórakozás, valamint az önművelés alkotta szféráját főként a heterogenitás jellemezte ekkoriban. Egymás mellett és egymástól többnyire elszigetelten hatott a pesti-budai német kispolgárság régebbi keletű városi kultúrája, a bevándorló magyar kispolgárság és munkásság vidékies magyar kultúrája, az ugyancsak bevándorló idegen ajkú, nemegyszer külföldi ipari munkásság németes vagy szlávos kultúrája és nem utolsó sorban a nagy számban beáramló zsidó kispolgárság szintén sajátos kultúrája. A tömegkultúra szervezeti kereteire ugyanakkor egyfajta kettőség nyomta rá a bélyegét. Fennmaradtak és folyamatosan még bővültek is a kulturális öntevékenység legkülönbözőbb formái: némileg újdonságnak számított az egyesületi keretekben folyó önművelés és művelődés, vagy szórakozás, s ezzel párhuzamosan gyorsan terjedt a kultúra tisztán kereskedelmi árucikként történő adás-vétele is. Ezt a kettősséget plasztikusan megjelenítette a tömegszórakoztató központtá ekkoriban átalakuló Városliget, különösen pedig a század végén virágkorát élő pesti Vurstli. A Vurstliban a népi szórakozás hagyományos formái iránt tömegesen jelentkező igényt mindinkább a kultúripar vállalkozói fogják majd kielégíteni. A városegyesítés utáni első negyedszázadra esett Budapest modern nagyvárossá alakulásának egyértelműen felfelé ívelő folyamata. A város térszerkezetének gyökeres átalakulása, infrastrukturális modernizálódása, gazdasági és társadalmi modernizálódása és polgárosodása, és nem utolsósorban kulturális és tudományos központtá válása azzal egyidőben zajlott, hogy a fővárosi funkciónak is meg kellett felelni. A századvég többnyire még felhőtlen optimizmusának, melyet a millenniumi ünnepségek látványosan deklaráltak, a századforduló kisebb fokú gazdasági dekonjunktúrája, majd a századelő megannyi szociális és politikai válságjelensége véget vetett. 183