Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A kultúra metropolisa

megemlítsünk közülük) az aranyozott, festett gipszstukkó mennyezetről nagy rézcsillárok függtek és a helyiségek tele voltak műmárvánnyal, illetve hatalmas tükrökkel. A betérő vendégek a kötelező fogyasztás mellett elsősorban a kávéházak roppant széles újságkínálatának vették nagy hasznát: a kávéházak számos egyéb vonzereje mellett a sajtó szabad böngészése volt talán a legfontosabb. A kávéházak gyakran éppen ott nyíltak nagyobb számban, ahol az általuk járatott lapokat is írták, szerkesztették és nyomták. így kezdetben a Belvárosban, közelebbről a Hatvani, később Kossuth Lajos utca indulásánál találni sok kávéházat, mivel annak közelében volt a legtöbb nagy nyomda és kiadóvállalat. Később, az 1880-as évektől változott a helyzet: a Lipótvárosban és azon belül is főként a Váci körúton és annak környékén telepedett meg számos nagy sajtóvállalkozás. Valamivel később, de még 1900 előtt pedig a majdani Rákóczi úton, bár nem az útvonal belvárosi, hanem azon szakaszán kezdett helyet találni magának egy újabb sajtónegyed, ahol a Rákóczi út az ekkoriban kiépülő Nagykörúttal találkozott. Ha e fejlemények nem is vezettek egy „magyar Fleet Street" létrejöttéhez, kétségtelen, hogy markáns arcélt kölcsönöztek a világvárosias külsőt öltő Budapestnek. Budapest színházi életében 1870 után egyfajta differenciálódás következett be. A magyar nyelvű színjátszás központja az akkor még a Kerepesi út elején álló Nemzeti Színház, amely népszínmüveket, operetteket, klasszikus drámákat és operákat egyaránt bemutatott. A Népszínház megjelenésével (a mai Blaha Lujza téren, a Nemzeti későbbi épületében 1875-ben kezdte meg működését) a népszínmű és az operett azon nyomban kikerült a Nemzeti Színház repertoárjából. Ami átmenetileg sokakat el is távolított a Nemzetitől, mivel a korabeli színházba járó közönség még válogatás nélkül látogatta az elit- és a tömegkultúra körébe vágó előadásokat. Amikor a Nemzeti Színház arra kényszerült, hogy ezentúl csak klaszszikus szerzők darabjait adja elő, közönségéből is eltűntek a csak tömegkultúrára szomjazok. Ennek a struktúraváltásnak volt jól érzékelhető külső jele, hogy megszüntették a vékonypénzű publikum számára is megfizethető állóhelyeket. Az Operaház Andrássy úti épületének elkészültével (1884) végül az operajátszás is önállósult. A Gizella (Vörösmarty) téri német színház épületének 1889-es leégése ugyanakkor véglegesen lezárta a nagymúltú pesti és budai német színjátszás történetét. A fővárosi színházi élet a millennium évében bővült tovább a bécsi Fellner és Helmer színháztervező páros által megálmodott Vígszínházzal. Ez volt Budapesten az első igazi polgári színházi magánvállalkozás, mely ráadásul művészileg is megújította az addigi hazai színjátszást. A Nemzeti Színház megszokott 181