Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A kultúra metropolisa

zedekben alakultak, többek közt az Athenaeum, a Franklin Társulat, a Pallas, a Singer és Wolfner, vagy a Révai Testvérek. Ezek a cégek határozták meg a teljes hazai könyvkiadást szinte végig az elkövetkező fél-, háromnegyed évszázad során. Közülük egyesek folyóiratok megjelentetésétől sem riadtak vissza (Vasárnapi Újság, Új Idők), sőt akár napilapok kiadására is vállalkoztak (Pesti Napló, Kis Újság). Ám az utóbbi többnyire kifejezetten a hírlapkiadó vállalatok tevékenységéhez tartozott. 1878-ban a Légrády Testvérek kiadásában indult meg a Pesti Hírlap, 1887-től jelent meg Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap. Jóllehet az említett és a már régebbi fővárosi sajtótermékek kivétel nélkül országos terjesztésű lapok voltak, példányszámuk továbbra is alacsony maradt, mivel egyedül csak előfizetés útján lehetett a lapokhoz hozzájutni. A század vége előtt néhány évvel jelent meg az első, immár utcai rikkancsok által is terjesztett pesti bulvárlap, az Esti Újság. Az újságolvasás korabeli fő színtere a kávéház, amely a kontinentális Európa többi nagyvárosához hasonlóan Budapesten is rendkívül elterjedt és népszerű nyilvános intézmény volt. A bécsi közvetítéssel a XIX. század elején Pesten meghonosodó kávéház már a század derekán komoly hírnévre tett szert, politikai fórummá vált. Az 1848. március 15-ei pesti forradalmat a fiatal radikálisok a Pilvax kávéházból készítették elő, az eseményeket is onnan irányították. A budapesti kávéházak igazi fénykora mégis a kiegyezés után vette kezdetét és Budapest metropolisszá válásával esett egybe. Az első, ami meglepő, a kávéházak nagy száma. Az 1890-es évtized derekán 663 kávéházról szólnak az adatok, ennél azonban valamivel kevesebb működött, mivel közülük sokan időközben becsuktak, miután tönkrementek. Az 1870-es és 1880-as évek budapesti kávéházai belülről szerényebbek voltak, mint a századfordulót követő évek pesti kávéházai. Három elem szolgálta bennük a többnyire a középosztály férfi tagjaiból kikerülő vendégkör kényelmét: a tonettszékek, a plüss- vagy bőrpamlagok a falak mentén és az újságolvasást könnyítő jó világítás. Gyakorlati célt (is) szolgáltak a nagy kirakat jellegű üvegablakok, melyek az intézménynek az utcai nyilvánosság iránti nyitottságát fejezték ki. Emellett fontos bútordarab a könnyen tisztítható, nemes tapintású márványasztal. Az 1880-as évektől jöttek divatba a fényűzően berendezett kávéházak: legnevezetesebbjeik az 1890-es évtizedben, esetleg a századelőn nyitották meg kapuikat. Az arisztokrata szalonok és a nagypolgári úriszobák hivalkodó enteriőréit imitáló kávéházi termek a historizáló és barokkosán túldíszített belsőépítészet legismertebb példái közé tartoznak a korban. Az ilyen kávéházakban (a New York, az Abbázia, a Múzeum, a Japán, a Balaton, a Central, a Spolarich kávéházban, hogy néhányat 179