Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása
A polgárságnak a nagypolgárságtól a kispolgárságig ívelő valóban széles spektruma, valamint a polgárosodás kifejezetten általuk fémjelzett folyamata elsősorban az identitás és az életmód megkülönböztető vonásaival írható le. A rendszerint városi körülmények között élő polgárságot főként a megfelelő lakásviszonyok, a háztartásvezetés adott módja (cselédtartás), a magánélet kultusza, a szabadidő jelentősége és eltöltésének a mikéntje, végül a sajátos fogyasztási szokások elsajátítására és a gyerekeik iskoláztatására való erőteljes törekvés különítette el a társadalom többi szegmensétől. A nagypolgárság, az a nagy vagyonú vállalkozó és menedzser réteg volt e téren a mintaadó, amely életvitelében sokban emlékeztetett a születési arisztokráciára. A nagypolgárság is tágas (városi) palotákban rendezkedett be, mint az arisztokraták (akik zöme ugyanakkor vidéki kastélyokban élt), s persze nem zárkózott el a fényűző életvitel és a luxusfogyasztás egyéb kellékeitől sem. Őt követte a három-ötszobás lakást bérlő, cselédes háztartást vezető, gyerekeiket legalább az érettségig eljuttató, ám rendszerint a diploma megszerzését is célul kitűző középpolgárság. Ezek voltak tehát azok a polgári életideálok, amelyek a feltörekvő kispolgárság tagjai számára a valamikor és többnyire csak apródonként elérendő célt jelenthették. A polgárság középosztályi szintjére az iparosokat tekintve leginkább a szabók, a cipészek, az asztalosok, a kovácsok, a bádogosok, a lakatosok, a hentesek és mészárosok, a pékek, a sütők és a cukrászok közül emelkedhettek fel egyes családok. Mellettük fokozatosan szorult háttérbe a házingatlan kispolgári egzisztenciát megalapozó jelentősége, s eközben a kereskedelem és kivált a kisipar belülről is egyre jobban polarizálódott: 1900-ban az önálló iparüzőknek legföljebb a tizede, az önálló kereskedőknek is csupán a harmada élvezett választójogot, ennyien érték el közülük a választójoghoz megkívánt vagyoni cenzus mértékét. A kispolgárosodás folyamata javarészt tehát a kereskedőknek kedvezett, ugyanakkor az iparosok tekintélyes, sőt egyre nagyobb hányada kifejezetten deklasszálódásnak indult, ami abból is fakadt, hogy az 1880-as évektől fellendült a budapesti gyáriparosodás. Hasonló üzemi koncentrációra nem vagy csak késve került sor a kereskedelem területén. 1870 és 1890 között itt jószerivel csak mennyiségi változások történtek, így például megduplázódott a ruhakereskedések száma és a bennük foglalkoztatottak tömege ennél is nagyobb arányban nőtt. Az 1890-es évtized hozott számottevő változást, midőn a csupán mennyiségi növekedés mellett a szerkezeti átalakulás halvány jelei is kezdtek megmutatkozni. Ez, természetesen, a nagyáruház budapesti megjelenésével függött szorosan össze. Ami azonban nem állhatott volna elő egy valamennyire is tőkeerős középvállalkozói csoport és a háta 168