Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása

Jóval a főváros arisztokrata és nagypolgári elitje alatt, tőle jól elkülönülve és vele legföljebb laza kapcsolatot ápolva helyezkedett el az inkább a politikának, olykor pedig kifejezetten a politikából élő közép- és felsőközéposztály, amely állami alkalmazottként növekvő vonzerőt fejtett ki a gazdaságilag süllyedő valamikori középbirtokos nemesség leszármazottaira. A dzsentriként is számon tartott, ámbár sok tekintetben szakszerű bürokráciává átalakuló állami hivatalnoki kar, és a már eleve polgári beállítottságú városi tisztviselőréteg képezte a középosztály hagyományos részét. Másik oldalon állt a kis- és középpolgárság azon feltörekvő rétege, melyet elsőrendűen vállalkozók, menedzserek és magánalkalmazottak alkottak. Budapest, amint azt az itteni választópolgárság számaránya, összetétele és különösen az ország választójogosult népességén belüli arányának a szembeszökő megugrása is mutatja, a hazai polgárosodás elsőrendű hordozója lett 1870-et követően. Ez egyben az új, immár modern polgári középosztályt és egzisztenciájában az államhoz kötött modern bürokrácia számszerű gyarapodását és társadalmi térfoglalását eredményezte, melynek politikai hatása elsőként a századfordulón észlelhető, midőn Vázsonyi Vilmos és hívei úgyszólván berobbantak a községi politikai életbe. A középosztálynak a modern szakértelmiség (a tanári kar, az ügyvédség, az orvosok, a mérnökök, a szabadfoglalkozásúak) szintén fontos és jellegzetes rétegét alkotta. A középosztály számbeli kiterjedését a választópolgárság nagysága alapján közelíthetjük meg. A választójogosultsághoz szükséges anyagi cenzus (legkevesebb évi 105 forintjövedelem után fizetett adóösszeg) ugyanis a középrétegeket juttatta politikai joghoz; az ő felnőtt népességen belüli arányuk 6-7 százaléknak felelt meg. A szorosabban vett középosztály azonban ennél valamivel szűkebb kört fogott át, mivel idővel a kispolgárság soraiból is egyre nagyobb számban lettek választópolgárokká. Az értelmiség számára a főváros kivételesen fontos helynek számított: nem véletlen, hogy a hazai értelmiség/é/e, sőt olykor nagyobb hányada Budapestre koncentrálódott. Az értelmiség esetében plasztikusan jelentkezett az az egyre mélyülő belső megosztottság, ami zsidó és nem zsidó blokkokra tagolta a középosztályt: a századforduló idején különösen az orvosok, az ügyvédek, a mérnökök és a szabadfoglalkozásúak körében nőtt meg szembeszökő mértékben a zsidóság részaránya. A középosztály egészét tekintve az ebből fakadó megosztottság a köztisztviselő (és középbirtokos) úri, illetve az üzleti életben ténykedő polgári középosztály elkülönülésének felelt meg. A jelentős részben volt nemesi (középbirtokos) körből származó, jóllehet olykor több generáción át is hivatalból élő úri középosztály nemcsak eredeténél, hanem öntudatánál fogva is távol tartotta magát 166