Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A nagyvárosi társadalom polarizálódása
1880 1890 Napszámos 18,9 12,5 Házicseléd 19,0 15,1 A gyors ütemű népességnövekedés, és az ezzel együtt járó tömeges beáramlás (söt nemegyszer az elvándorlás) az átlagosnál is gyakoribbá tette a mobilitást a főváros lakóinak az életében. Az átrétegződés folyamata a társadalom egyetlen csoportját sem hagyta teljesen érintetlenül. Az elit körében, ahogy azt a legnagyobb adó- fizetők példája mutatja, a hagyományos, nagyobbrészt németajkú pesti és budai vagyonos polgárság deklasszálódása volt a legfeltűnőbb sajátosság. E rendi kötöttségű, elsősorban ingatlanbirtokos „Bürger" réteg helyébe a gyakorta zsidó származású vagy egyéb bevándorolt, személyében azonban mindenkor újsütetű polgári gazdasági elit lépett. A leggazdagabb fővárosi virilisták meghatározott jövedelmi és vagyoni szint felett ugyanakkor továbbra is előszeretettel fektették a pénzüket házingatlanokba. Ennek kisebb részben a presztizs vágya, nagyobb részben viszont éppenséggel az üzletág nyereségessége volt fő indítéka. Az 1200 legnagyobb budapesti adófizetőről 1873-ban, illetve 1888-ban összeállított részletes kimutatás a nagyfokú személyi cserélődés mellett arról is vall, hogy a korábban megszokott vagyonalapok és foglalkozások mellett kezdte megszilárdítani helyét Budapest vagyoni és jövedelmi elitjében a részvénytársasági vezetők egy szűkebb köre is. Ők nem, vagy nem mindig a korábbi elit családok tagjaiból vagy leszármazottjaiból, hanem az újonnan felemelkedett „homo novusok" soraiból rekrutálódtak. Mind a vagyon jellegében, mind pedig a vagyonosok személyi összetételében egyszerre bekövetkező átalakulás nagyjából a század végén érkezett nyugvópontjára: az eddig az időpontig a gazdasági elit szűkebb körébe bekerülők, vagy a lábukat ott korábban már tartósan megvető családok ekkoriban váltak önmagukat újratermelő zárt réteggé. Az elit stabil magját hagyományosan azok a fővárosba költöző arisztokraták képezték, akiket a politikai élet budapesti megélénkülése és a nagyvárosi élet vonzereje csábította vidékről vagy külföldi (bécsi) tartózkodásaikról a magyar fővárosba. Az 1860-as évektől folyamatosan épült ki Budapesten részben a Nemzeti Múzeum körül, részben a Várnegyedben az arisztokrácia jellegzetes lakónegyede félreérthetetlenül kifejezve, hogy ez a társadalmi kaszt, a születési arisztokrácia a 164
