Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Kereskedővárosból nagyipari központ

állt a középosztályi körből verbuválódó vásárlók rendelkezésére, egymagában 600-800 szabót foglalkoztatott női- és gyermek-készruha kínálatának a biztosítására. Mindezek eredményeként Budapest a század végén az ország kétségkívül legnagyobb gyárvárosává lett. Jól mutatja ezt, hogy noha az ország népességének 1890-ben legföljebb a 3%-a, az iparból élőknek viszont egytizede a fővárosban élt; ugyanakkor az ország nagyipari munkássága szinte kizárólag Budapestre koncentrálódott. 1891-ben a főváros 367 húsz munkásnál többet foglalkoztató, egyszóval gyárnak minősülő üzemében 37 ezren találtak maguknak munkát. Mindenekelőtt a tőkeigényes részvénytársaságok terjedése erősítette a bankok és az iparvállalatok közötti összefonódás tendenciáját. Jóllehet számos jel utal egyes pénzintézetek komolyabb részvényszerzésére, valamint a hitelnyújtással kombinált banki ipari érdekeltségek megsokszorozódására, mégsem beszélhetünk valamiféle fmánctőkés plutokrata réteg és ennek megfelelő érdekkör budapesti kialakulásáról. Ipari érdekeltségeit tekintve egyébként a Hitelbank említhető első helyen (különösen azért, mert szoros tulajdonosi kapcsolatba került a Ganz-gyárra] is); a későbbiekben a Kereskedelmi Bank is kitűnt ipari érdekeltségei intenzitásával. Bár a nagyvállalat (a gyár, valamint a nagykereskedelmi firma-cég) kölcsönzött Budapest gazdasági életének meghatározó jelleget, nem elhanyagolható a szerepe abban a kisiparnak és a kiskereskedelemnek sem, amely ráadásul kedvező talajra is lelt ott, ahol nagy tömegek a komoly társadalmi egyenlőtlenségek közepette szerény fogyasztói igényeiket kizárólag piaci úton kellett hogy kielégítsék (vidéken ekkor még elterjedt volt az önellátás). A főként szolgáltató jellegű kisipar, valamint apiaci és az utcai (járva-kelve) árusítás gyakorlata jelentős számú népesség számára jelentett biztosnak ugyan nem mondható, ám tartós megélhetést. A kisipar három területen állta a versenyt a nagyüzemmel: a vas-, fém- és gépipar, a faipar, valamint az élelmiszeripar területén. Ugyanakkor roppant tömegű bedolgozó, vagyis otthoni munka formájában bérmunkát végző nő képezte a nagyüzemi termelés hátterét. Az 1880-as évek derekán egy statisztikai felmérés háromnegyed millió női bedolgozót mutatott ki, akiknek jelentős hányada Budapesten tevékenykedett. A kiskereskedelmet tekintve az 1870-es, 1880-as évek tekinthetők a szatócsboltok virágkorának, amellett, hogy a szatócsok száma éppoly gyorsan nőtt, mint a piaci kofáké és a házalóké. A szakkereskedelmi specializáció későbbi felgyorsulásával, vagyis az 1890-es években azonban megakadt ez a fejlődési tendencia, ami a ha162